Most akkor had mosolyogjak cinikusan, de igazán, szívből, keserűen, feladóan, úgy ahogy én akarok és ne szóljon bele senki. Ne mondja meg mindenki, hogy milyen kibaszottul könnyű pozitívan látni a dolgokat, ne kezdjen el mindenki papolni, hogy minden fejben dől el, ne kérjen senki se számon rajtam kibaszott hiányosságokat, ne kérje folyton mindenki belőlem a legjobbat, a legtöbbet a legkellemesebbet...ennyit magamnak se tudok adni sem hogy másnak.
Anyám szerint beszippantottak a negatív hullámok, szerintem már megint rábasztam és jogos a felháborodásom, de persze megint mindenki úgy néz rám, mint egy bolondra, olyan: " a te elvárásaid megint irrevelánsak, te megint nem vagy képben, megint nem azt látod amit kéne, elégedetlen picsa", hogy még véletlenül se ringassam magam olyan kényszerképzetbe, hogy van, aki szerint igazam van.
Én többet egyelten barátom kúrva külföldi utazásához sem asszisztálok, elmentek ti a jó büdös picsába, hogy van pofája mindenkinek itt hagyni és számon kérni rajtam a lelkesedést, mert ő most boldog, örüljek már a boldogságának, ha esetleg még nem eléggé szívrohasztóan megalázó a helyzet, kell az a "koktélcseresznye" a tetejére...
Rohadjon meg a meló is ott ahol van, leszarom a 130 ezres fizetésem a juttatásokkal meg egyebekkel együtt, az idegeimen táncolnak a kúrva ügyfelek nap mint nap, a főnökök meg korbácsolják a kedves kis szerencsétlen dolgozó hátát hogy érezze a törődést. Mit nekem emberi méltóság, ez a pénz megér bármit, azt mondják...
A vásárlás megnyugtatott, szépen kisimította az idegeim a járkálás, kezessé fárasztott, már sírni sincs kedvem, pedig két napja csak sírok egyfolytában.
Az eső hangja a világon az egyik legmegnyugtatóbb számomra...ha valaha is kétségbe esnék, félnék, szomorú lennék és mindig ezt hallhatnám, ez világ kevésbé lenne szarabb számomra.
De ssss...érzem a holnap ölni lesz képes, a holnap csak szeretet teljesebb képpel vágja pofán az embert, ez benne a meglepi...gondolom, minden ilyen csak egy múló állapot, nem kellene ilyen drámaian vennem, ha tudom hogy úgyis meghalok, csak inkább a túlélésért kaparnék, mint hogy igyekezzem túlélni a semmit...
