A szép piros eprek, hiányoznak. Dinnye van, azt hittem már megrohadt, de a hűtő 1-esen is fagyaszt mindent, a fagyasztó meg szétjegesedik...
Nade merengésből vissza: államvizsga pipa, klassz nyaralás-pipa, apu büszke? Ajánlom neki, mert az általam várt nagy hálából nem lett semmi...majd karácsonyra kérem akkor azt a fényképezőgépet, köszi!
Amúgy meg a következő a helyzet, idéznék...neeeem, nem egy klasszikust, hanem egy ma olvasott sorocskát ( szakítósról ) :
" Soha nem felejti el a leckét az, akit a gyötrelem tanított emberségre "
Ezzel kapcsolatban a következő megjegyzéseim lennének:
Vagy nekem magas a gyötrelem faktorom, vagy másoknak alacsony, de egyre kevesebb emberséges embert találok magam körül, illetve, szívesen emelném egyes emberek gyötrelem faktorát ingyen és bérmentve, hátha gerincet növesztenek vagy valami hasonló
De hogy elmondjam miért is fakadtam ki:
Van ügye alaphelyzet, hogy én meg Azéletemértelme-A férfi elhatároztunk hogy összeköltözünk és miután az államvizsga okozta enyhe neurózisból kicsit feléledtem, neki is kezdtünk az vala nagy albérletkeresésnek. Paraméterek tisztázva, árlimit oks, totális az egyetértés, ízlés dolga nem hiba, egy húron pendülünk azUrammal. ( jáájjj eza kifejezés...)
Ugye szándékaink már egy ideje a lakótársamnak is figyelmébe lettek ajánlva, de az ő szerelmi élete az utóbbi hónapokban kicsit karcosra sikeredett, ezért nem volt tiszta a jövőben mi is lesz vele, de őszintén nem is értem rá ezzel foglalkozni. Az meg a másik hogy hónapok óta szart is a fejemre, a lakásra és amúgy mindenre, szóval nemigen beszélgettünk, nem is volt itthon. Nah, múlt héten, mikor mi már megnéztünk pár albérletet és meg is volt a nagy szerelem, csak aludni akartunk rá egyet, összetalálkoztam a lakásban Kátyával és le is ültünk beszélgetni. Mivel nekem már egy ideje a bögyömben volt, rá is borítottam a bilit a fasz viselkedése miatt, amire az volt a reaksön hogy mé nem szóltam? Há' talán azért, mert nem nekem kellene egy 24 éves nőnek a körmére "vágni" hogy viselkedjen már. Nahde még sehol se voltunk az igazi izgalmaktól, mert kiderült, hogy ők is az összeköltözés mellett döntöttek, és láss csodát, látták azt az albérletet, amit mi is kinéztünk és le is foglalózták...döbbenet. Hát az agyam az eldurrant, azt hiszem életemben emberre így még nem voltam dühös. Jah, hogy neki amúgy nem is tetszik az a lakás, csak a pasijának, hogy akkor még szólhatott volna hogy lépjenek vissza, de nem tette meg, hogy tartozik nekem mert amikor ideköltöztünk, akkor nem volt egy kanyi vasa sem, most meg csak annyit tudott mondani, hogy majd lesz nekünk másik albérlet? Anyádat.
Nah, hát így esett meg velünk az, hogy mi akarunk összeköltözni a barátommal és a lakótársamnak meg a fogyi pasijának van most albérlete, az, amibe mi akartunk beköltözni. Hogy azóta találtunk-e? Nem. Időből még nem estünk ki, csak kínálat nincs már, és folyton a szemünk előtt lebeg az Álomalbi, és hogy azok ketten ott vannak. Okés, le kell nyelni, ennél nagyobb tragédiák is megesnek, de ami kis kuckót kereső szívünket ez most túmács volt.
Mindezekből én csak azt a következtetést vontam le, hogy ezentúl érdemben komolyabban csak azoknak az embereknek vagyok hajlandó segíteni, akiket már régebb óta ismerek, különben úgy tűnik, villog a fejemen a "BALEK" felirat, hogy használj ki bátran, úgyis hagyom!
Munkahelyi problémákat nem kommentálom, Anyámék se költöznek Pestre, mert rohadtul nincs pénzük, a dolgok meg csak mennek a szokásos kis medrükben.
Én meg itt vagyok, egy félig diplomával és tökre kezdhetek előröl mindent, mert ez a papír az égegyadtavilágonsemmirenemjó, de ha esetleg valaki tudja, mihez kezdjek egy Ba Szociológia diplomával, szóljon bátran, várom a felhasználási javaslatokat, én még nem találtam...
