Tegnap eszembe jutott, ahogy azon tűnődtem hogy hogy megváltozott az életem, hogy együtt élek Timmel, hogy milyen sok régi elképzelésem az életet és a jövő illetően nem valósult meg.
Nem leszek már vámpír, vagy ha a vámpírok rosszak akkor vámpírvadász, se vérfarkas, se boszorkány, se X-men és egyebek. Aztán mikor már nem voltam gyerek persze más is akartam lenni, híres író, igazi művész. Az sem lettem. Aztán akartam lenni színész. Az végképp nem lettem. Ötvös sem lettem, se újságíró se profi fotós. Se szociális munkás se pszichológus. Nem lettem néptáncos, nem lettem senki múzsája.
Van egy szociológia diplomám és telefonos munkám van amit utálok és amikor érettségis állásokra jelentkezem akkor is csak azt kapom vissza, hogy nincs szakirányú végzettségem pl.: bolti eladónak vagy pénztárosnak. Kösz. Persze hogy nincs, mert nekem egy rohadt diplomám van. Bár inkább ne lenne...
Úgy érzem hogy az életem egy szívás és totál hülyeség volt egyetemre járni és csináltam volna inkább mást, akkor most nem kapnék sírógörcsöt amiatt hogy mennyire utálom a munkám, amit muszáj vagyok csinálni, mert itt ebben a posvány egy városban kvázi nincs más.
Update: talán mégis!
