Azon gondolkodtam hogy miért nem tudom abbahagyni magamról az írást, aztán rájöttem hogy gondolom azért, mert nem tudom feldolgozni, hogy olyan vagyok amilyen. Tragikus.
Mint azt tudni hogy milyen hülye vagyok meg van egy csomó hülye szokásom, de tényleg sok, Tim tegnap felvilágosított, hát elszörnyedtem magamon. Mert milyen ember az, aki nyitva hagyja a szekrényajtókat, szereti széthagyni a reggeli kávézás után a bögréket a lakásban, utál telefonálni, főleg ha neki kell hívnia, elolvassa az utolsó sort a könyvben mielőtt elkezdi olvasni, gyűlöl reggel beszélni amikor trolizik a munkába és meg tudna ölni mindenkit aki hozzászól, mindig máshogy kívánja szexet, nem tudja meginni a kávét tej nélkül, nem szeret golyóstollal írni ha csak nem vastagon fog, egész nap kivan akadva ha elfelejtett fülbevalót venni mert meztelennek érzi magát, passzolnia kell a körömlakkjának a ruhájához ezért képes naponta körmöt festeni, meg szeret flörtölni a jó pasikkal még akkor is ha barátja van és szereti , mert ez valami hülye ösztön, mintha pasi lenne női testben a hülye vadászösztön vagy mi, amúgy meg gyerek, aki teljesen kiakad ha a dolgok nem úgy mennek ahogy ő akarja, meg sose tudja hogy mit akar, csak folyton menne, folyton van valami hiánya. Érthetetlen milyen olyan földi lény, aki szeretet táplál ezután az önző, őrült, magának való, olykor szinte zsarnok és álnok lény iránt, aki én vagyok. Jah, amúgy nem utálom magam. Csak az olyan dolgokat, hogy rengeteget álmodok, nagyon hosszakat, részletesek és sokszor félelmetesek és rémítőek, vagy hogy akár 3x is felébredhetek és visszaalhatok akkor is folytatódik egy rossz álom ami kibírhatatlan. Az élet értelmetlenségén meg ilyen hülyeségeken meg most ígérem hogy nem kezdek el rinyálni. Csak azt kívánom néha hogy vagy legyek hülyébb hogy ne érdekeljen a dolog vagy okosabb hogy megértsem. Vagy valami ilyesmi. Tudom hogy szednem kéne a gyógyszerem, mert amikor azt szedtem akkor minden olyan nyilvánvaló és egyértelműen egyszerűbb volt. Persze, amúgy egy kicsit megint az agyamra ment ez az egész, meg hogy amúgy is utálom a munkám és ebben a rohadék városban nem lehet másik munkát találni, de most még a fizetésemet is levették, csak 25 000-el keresek kevesebbet ,annyira szupi, ezért az rohadványért hogy minden nap emberek aláznak meg ilyenek, ne is menjünk bele egyenlőre. Agyrém az egész. Csak próbálok nem gondolni rá és nem idegesíteni rajta magam. Vannak azért jó dolgok. Ha én is meg az élet ily ilyen defektes, akkor összeillünk elvileg, nem?
