Kikísértem az előszobába, ahol szemben az üveges ajtó mellett állt egy cipős szekrény a fal tövében, előtte nekitolva pedig egy kicsit már lerobbant keskeny kanapéágy. Közel álltam hozzá, a kezem majdnem odaért az övéhez, vakító fehér bőre úgy vonzott hogy alig bírtam megálljt parancsolni, kék szeme hideget sugárzott, tartózkodást és egy kis félénkséget, magas vékony teste meghajolni volt kénytelen ezek a szűk kis helyen, világos vörös haja lángolt csak szinte ebben a szürke térben. Nem akartam még hogy elmenjen, ezért a cipős szekrényhez siettem , rátérdeltem a kanapéra és onnan a szekrény tetején szétszórt elemeket kezdtem lázasan szedegetni.
- Ezeket vidd el.
Adni akartam neki valamit, ha magamat nem tudom s nem lehet, de ő azonnal mellém térdelt a kanapéra és ő is úgy nyúlt az elemekért mintha múlna ezen bármi is vagy mintha értékes lenne, mígnem egy óvatlan pillanatban pár centire az arcomtól felém fordította a fejét és az a húsba maró érzés majd megfullasztott hogy meg akarom csókolni, szinte könnybe lábadt a szemem. Hirtelen fogta meg a derekam, szinte észre se vettem és már alatta feküdtem, olyan közelről nézett az arcomra fölém tornyosulva hogy lehetetlennek tűnt ellenállni. Széttárt lábaim közt térdelt, kezeivel a fejem mellett támaszkodott és csak arra tudtam gondolni, hogy egyetlen mozdulattal magamra húzom és minden porcikáját érezni fogom s az enyém lesz, megkóstolhatom a bőrét, a szinte fehér száját, úgy vártam és lihegtem mint egy anyagra váró drogfüggő, aki előtt épp elkészítik az adagot, a számban éreztem az ízét. Ezután a felismerés, hogy nekem már van valakim, hogy tartozom valakihez és tartozom neki hűséggel úgy vágott belém hogy minden porcikám belesajdult és mégsem tudtam megállni, nem számított a becsület se a hűség, nem számított semmi csak hogy akartam, mindennél jobban és ezért hagytam hogy megcsókoljon, akartam hogy megcsókoljon, meg akartam semmisülni az érzésben, csak az övé lenni és elfelejteni minden mást. Olyan íze volt mint a méz, úgy kúszott fel az agyamba mint egy kés és szétrobbant bennem minden, mintha meghaltam volna.
