Van az amikor az ember életében több férfi van. Az enyémben mindig több van mint kellene...
Mostanában mintha hiába próbálnék megszabadulni tőlük, csak visszakúsznak az életembe. 2 hete kidobtam az Abrahamtól kapott Jobforacowboy-os pólót, mert Tedet rohadtul idegesítette h felvettem ( miután szanaszét vagdostam és akkora lyukak voltak rajta mint az Everest, eléggé szerettem felvenni itthonra ebben a rohadt melegben), most ezt azzal bosszulhatta meg hogy vele álmodtam és nem árulok el nagy titkot hogy nyilván a pasim volt és nyilván nem szeretett és már megint ment valahova a barátaival ( csak úgy mint az életben ) én meg megint egy másik pasival csókolóztam ( csak hogy megint úgy érezhessem hogy én vagyok a hibás ). Jah, persze a kapcsolatunk alatt ilyen nem történt a részemről. Aztán a minap vígan mosogattam a fahéjas fánkok sütése közben amikor azt vettem észre hogy a mosogató alján valami nagy barna darabos izé van, amit sehogy se értettem, míg nem felemeltem az összes tányért és nini, az Aidentől kapott agyag hamutál volt, amit Erdélyből hozott nekem, rommá törve - kiderült, árt neki a víz... Tudom hogy amúgy sem kellett volna kétségbe esnem, de én én vagyok, szóval amikor egy normális felnőtthöz mérten valóban nem estem kétségbe elgondolkoztam, aztán eszembe jutott hogy szerintem ennél unromantikusabb ajándékot nem is hozhatott volna, szóval szarom le, kell a fasznak a hülye hamutála. Amúgy is, ideje túl lépni az Aidennel történteken, sose fog bocsánatot kérni, sose beszélünk, és akkor?
A múltkor Gyuri is írt Norvégiából, nah ő mindig úgy beszél velem, hogy olyan mint a Galaxis útikalauz stopposokban a Pángalaktikus Gégepukkasztó ital:" olyan mint amikor szétverik az ember agyát egy lédús citromszelettel, melyet vaskos aranytéglára erősítettek". Nah ilyen ő is, nagyon édesen mindig a lelkembe gázol és hülyekiscsitrinek néz és ez már így lesz míg a fene fenét eszik, én meg mindig reménykedek hogy majd másképp lesz.
Aztán volt régen egy nagy plátói szerelmem, néptáncot tanított a srác, 30 körüli, szakállas, ugyan szőke és kék szemű, ami nem az esetem, valamint alacsony is de Gyuri is az volt, ám ahogy táncol az mindent visz ( mindkettőjüknél). Szóval úgy esett hogy láttam az új fényképeit a fészbúkon, naná hogy nagyon megváltozott, a tatás ruhák után, rohadt elegáns kigombolt ingben és atomférfias cipőben meg farmerban volt rajta...leesett az állam. Talán tetszikeltem egy képét, aztán felvett ismerősnek és írt nekem, én visszaírtam, 2-3 levélváltás után amiben biztosítottam hogy igen, ő jobban teszi ha más városba megy ha már egyedülálló és megteheti hogy oda megy ahova akar ( munka miatt ), én még kitalálom ésatöbbi, nem írt. Gondoltam, biztos megint túlzásba estem, hiszen ő is olyan, akit mindig meg akartam győzni arról hogy a bolodériám ellenére már felnőttem, de persze nem sikerült. Ezért mivel anno a buzgó boltbeli látogatásaim és a néptáncóráira járás nem hozott eredményt, fél év után így ismertem meg Gyurit. Hát nyilván letettem róla, sose szeretek sok energiát feleslegesen egy felém érdektelen személy szeretetébe ölni (sic!).
Na a lényeg hogy nem írt, én meg még nem szakítottam Teddel, mindazok ellenére ahogy mostanában a dolgok álltak, erre ma ír, találkozzunk mert olyan régen volt...Jaj, anyám, mér?... Nem mintha a tegnapi nagy szerelmes hangulatomat szokásához híven Ted nem törte volna le az este kemény munkával. Mert nyilván igen, mint akit zavar ha szeretik. Csak összeveszett velem mindenen meg persze le is ordította a fejem este. Mi a faszt csinálok már megint?
