Tessék csak megint hülyének lenni, meg irracionálisnak, az nem baj, majd csak kiraknak egy kirakatba mutogatni, mint valami hülyét. Az elmúlt hónapokban míg egyáltalán nem éreztem késztetést hogy írjak, semmi egyéb nem történt mint ami szokott. Talán igazából csak a házasság kérdése foglalkoztat jobban minket mint korábban a másik felemmel. Az életünk csordogáló kis folyam, hacsak épp nem vagyok megőrülve és nem zakatol 100-al a szívem mert MÁR MEGINT egy ex-emmel álmodtam. De álmodtam. Nem tudom volt-e neki valaha álneve a részemről, de most nem is érdekel. Laci álmomban jókor volt jó helyen, mint amikor 2x is találkoztunk az életben. 2 őrületes nap után azonban mint elsőre, most másodjára is kidobott, holmi exbarátnő miatt. Ennek már 3 éve? Jézus. Szánalom anyám, szánalom a köbön, hogy álmomban még az illatát is éreztem és hogy azóta szétszakad a mellkasom úgy fáj, hogy szédülök és nem átallottam odáig is elmenni, hogy sms-t írtam neki. De nem tudom, jó-e még a száma. Pont olyan vagyok mint Gyuri a múltkor. Ő is a régi számomra írt, de aztán írt e-mailt. Csak jó volt megtudni hogy felcsinált egy szegedi csajt és hát kiköltöztette magához mert ő ilyen rendes srác, hogy vállalja, ha már becsúszott a gyerek. Azt hogy Gyurinak így lesz gyereke, amúgy mindig is tudtam. De 3 napig bőgtem miatta ( ostoba, nagyon ostoba tudom ). Valami összetört bennem őmiatta, de nem kéne csodálkoznom persze ha még mindig gyengéd érzelmeket táplálok legalább 4 exbarátommal kapcsolatban. Gyuri mindig is No.1-os volt. Mindegy. Lacira visszatérve mindjárt odáig fajul a dolog hogy Iwiw-en írok neki, mert hogy azt nézi, persze hogy megnéztem. Miért? Semmi okom, racionális magyarázatom, észérvem ilyenkor nincs. Csak kell. Mert kell. Mert az enyém volt és mégsem. Mert elhagyott és mert szerettem és nem volt semmi értelme annak ami történt. Milliónyi gyerekkori traumát dolgoztam fel, de ezeket képtelen vagyok.Talán pont azért, mert megtelt a lemez, ahol a megbocsájtott, elengedett, elfeledett rossz emlékek tárhelye van.
