Mindenki tudja hogy a másiknak van múltja. Azelőtt is éltünk hogy egymással találkoztunk, tiszta sor. Csak nem mindegy hogy kivel voltunk, mit tettünk, mit éreztünk. Van aki semmit nem akar tudni és talán van igazság ebbe a nézőpontban. De sokszor a mostani "én"-t megmagyarázza hogy mi történt a múltban. Talán elfogadhatóbbá válik egy hülye szokás is, vagy idegesítő tulajdonság ha tudod, múltbéli eseményekhez kötődnek, meg tudod érteni, elfogadni és megtalálod a helyét.
De azt tudni hogy a másiknak volt már egy NAGY Ő az életében, olyan mintha a saját kezeddel küldtél volna be magadnak egy gyomrost.
Ettől függetlenül én tudni akartam. Tudtam is róla, de valahogy a mozaik darabkák nem kapcsolódtak össze. Tegnap ez megtörtént...és felismertem a szörnyű igazságot hogy az a Nagybetűs Szerelem volt mindkettejüknek és hogy ha nem történik meg az az egy szörnyű de visszavonhatatlan dolog, akkor még mindig együtt lennének. Annyira letaglózó, hogy sírva fakadtam rajta. Minden rossz benne és nincs kedvem részletezni, de nem csak magam miatt rossz, Tim miatt is. Mert nekem Tim a Nagybetűs Szerelem.
Hagyjuk is az egésze a picsába, nincs kedvem ezt kielemezni, megint fasz voltam h tudni akartam valamit és most kúrvára nem vagyok boldogabb vele.
