Hát az úgy volt, hogy sehogy...hát mert én kitaláltam a Laurenc után, hogy okés, most kell megállni, mert lassan a fél várossal viszonyt folytattam már, tudni kellene abbahagyni...nem lehetek ilyen totál kényszeres. Pedig amúgy de...számolom a napokat hogy mióta vagyok egyedül ( amúgy csak 16 napja...) mert wáwáwáw, így érzem magam, úgy hogy olykor peregnek a 18-as karikás képek a szemem előtt, nehezen alszom el, folyton hiányzik valaki az ágyból, csurom leizzadva ébredek...utoljára ilyen akkor volt mikor már nagyon megromlott a kapcsolatom Abrahammal de még együtt éltünk.
A legtöbb jóképű pasi a szememben potenciális áldozat, már kezdek aggódni, hogy az én nagy önállóságom meddig fog tartani, mert mikor legutóbb berúgtam, akkor csak beszélgettem, megismerkedtem Timmel, aki persze meg is akart csókolni én meg nem hagytam, jeszoké, fejlődőképes vagyok, meg odavagyok a lakótársáért, aki egy hosszú raszta hajú, szakállas viking félisten. Dzsémszet már régebb óta ismerem, egyszer megadta a névjegyét, nem hívtam fel...Tim meg a lakótársa...háháhá, kicsi a világ. Szóval okés hogy egyszer sikerült megállni, de már azon gondolkodom hogy elmegyek Timmel randizni...valaki kötözzön le, légyszi!
Robert zenekara zseniális, az ő koncertjén voltunk Barnacukorral csütörtökön, ahol Timmel meg Dzsémsszel is találkoztunk. Robert hangjától megremegek, a zenéjétől forr a vérem. Áh...Robert. Ted is ott volt, megláttam és kb. összeomlott a világ. Érdekes volt, mert azt gondoltam hogy majd csak jobb lesz, de ha látom folyton arra várok, hogy végre megbeszéljük, azt akarom hogy bocsánatot kérjünk egymástól és ott folytassuk ahol abbahagytuk. Hát persze, odajött köszönni, egész szakállas volt, az arcomat simogatta a puha szőr az arcán ahogy puszit adott, az illata, hozzáért a térdemhez ahogy a guggolásban megtámaszkodott, az érintése...nah, szóval igen, Ted nekem már csak ilyen. Barnacukor szerint nem volt komoly dolog közöttünk, mert csak pár hétig jártunk...hát mi abban a pár hétben úgy viselkedtünk mint a szerelmesek...szóval igenis komoly volt, csak hülyeség...meg az is hogy még mindig mellbevágó hatással van rám.
Szóval az estét megúsztam csókmentesen, szinglin, a saját ágyamban aludtam és egyedül, a hajnali 3-kor elfogyasztott carbonarátát viszont vígan hánytam vissza otthon, amiben az a poén, hogy csak 3 sört ittam ...
Elkezdtem jobban foglalkozni a fotózással, most van egy másik nagy projectem, erről még nem is árulok el semmit...alakulóban, meg lassan próbák, meg angol. Közben meló, meló, meló és még még még sokkal több meló...ma tudtam meg hogy nem is novemberig szól a szerződésem szóval tavaszig ha minden jeszoké, min. lesz állásom, nem egy hátrány, mert most szeretek itt élni, szeretem Kátyát meg a lakást meg mindent...persze viszket a talpam Pest miatt, 2 hét múlva megyek fel Renihez meglátogatni meg szülinapozni..hujuj...
Nem írok egy büdös sort se, se verset, se novellát, a grafománságom csak a naplóírása terjed ki még csak nem is a blogra, bajom van, komoly.
Összeszedettebbnek kellene lennem de áh...
