gardrób

Még egy cikk a modern nő útkereséséről, az ős-asszony erőről meg a mindenféle rohadt kurzusokról, női önismeretről, nőiséggel azonosulásról és sikítok… 

Így kezdődött a vasárnap reggel, felmegyek a cotcot-ra, ahol a látogatásaim első célja a streetfashion, de ha már ott vagyok, mindig olvasok valamit, hogy rájöjjek, hogy nem volt normális az az ember, aki a teljes szerkeztőséget cikkíróstól lecserélte és egy rakat szar lett az egész…de ma igazán felidegesedtem, mert megint azt láttam, hogy van egy újabb okos nő, aki indít egy kurzust, hogy megmutatassa a többi kétségbeesett, szorongó nőnek, hogy milyen egyszerű nőnek lenni… hát eldobom az agyam.

Mi bajuk van a 21. százazdi nőknek, miért esnek pánikban, miért fulladoznak, miért vannak tele görccsel és félelemmel a saját nőiségüket illetően? Minek konpenzálják túl, miért kell nekik terápia meg önismereti csoport hogy nőnek érezzék magukat? Miért nem tudják hogy mi a szerepük a világban, miért nem tudják megélni önnön sokrétűségüket? A modern világ népbetegsége ez…a fejlődő országokban biztos nincs ilyen, a kultúra, a technika a mindenféle modern trutyi az nők agyára ment, becsavarodtak, meghülyültek és miden önismereti könyv, kurzus, cikk, terápia, gyakorlat, tv műsor, barátnői jó tanácsok, vajákos asszonyok és jósolások, számmisztika, ezotéria, vallások és egyebek ellenére semmit de semmit nem tudnak kezdeni a nőiségükkel…

Megvitattam ezt valakivel, aki felvilágosított, hogy nem mindenki születi akkora önbizalommal, amivel én rendelkezem. Okés. El is hiszem. Rendben van. Akkor is csömöröm van. Lehet azt mondani hogy akkor ne olvassam/nézzem/hallgassam, de könyörgöm, úgy is besokalok, hogy egyáltalán nem nézek Tv-t, nem olvasok jó ha egy héten egyszer ilyen témákat tartalmazható oldalakat, és a lakótársam rendszeresen veszi a Nők lapját, de sose tudok 2 cikknél többet olvasni belőle, mert vagy kiborít vagy untat. 

Ha keresek valamit az Életben, bármilyen célt, akkor nem mint Nő keresem, hanem mint ember. Mint gondolkodó lény, mint entitás. Nem a nemiségem határoz meg engem és nem feltétlenül befolyásol engem. Aspektusokat ad, perspektívákat, de nem hiszem hogy ez bármiben korlátozna. Nem rémülök meg vagy zavarodok össze a tudattól hogy nőnek születtem, nem okoz nekem problémát hogy megéljem, semmi köze a személyiségem zavaraihoz, kríziseihez, kérdéseihez ésatöbbihez, szervesen tudatosan, hogy én Nő vagyok. 

Most akkor ezt én nem értem. Most akkor én vagyok a hülye hogy még nem hülyültem meg vagy megint mutassak ujjal a rohadt médiára meg a modern társadalomra? 

Én inkább egyiket sem. Elmondtam a véleményem, ezt így megfogalmazni is jól esett.