Másoknak hazudni nem nagy kunszt. Magának az ember már sokkal nehezebben hazudik és azt másokkal még annyira se lehet elhitetni. Mindenki azt gondolja hogy boldog vagyok, de tudok egy ember aki tudja hogy nem...
Az aki tudja hogy nem vagyunk mi soha senki Barátnői...nem vagyunk jók annak. Túl sokak vagyunk, túl harsányak, túl okosak, túl szépek, mindenben túl vagyunk azon a határon ami még elég pont jó lenne, így aztán mi nem vagyunk hosszútávon elviselhetőek.
Az hogy én még próbálkozom, nem tudom hogy a makacsságomból jön-e vagy abból hogy nem tudom belátni mint ő. Csak csinálom, csinálom, mindenhol és mindenkiben ellenállásba ütközöm, mindenki belérúg, megfedd, lenéz, mindenki kinevet, megmosolyog, megvádol, megun, falramászik tőlem, elenged, besokall.
A szomorú az hogy most én jöttem rá. Én ülök egyedül a kádban és gondolok arra hogy jaj de jó egyedül lenni. Jaj de jó hogy már nem hiányzik, jaj de jó hogy már nem akarom látni minden nap, és holnap se akarom, jó lesz egyedül lenni, el kell menni bulizni nélküle. Mondjon amit akar. Nem lát, nem érzékel, nem vagyok senki sem. Messziről tud szeretni, de ha a közelében vagyok, kikészül tőlem. Fáraszt hogy fárasztom. Fáraszt hogy nem tudok megfelelni senki igényeinek és elvárásainak. Folyton csak azt érezteti velem ez a dolog, hogy hibás vagyok, egy hibás széria, egy hibás valami, amit mindenki megcsodál, de aztán szeretne oda visszavinni ahol megtalált és továbbmenni, élni az életet egy közepesen szép és okos nővel, aki nem túl bonyolult, nem is túl mély...
Miért vártam eddig hogy valaki megtartson? Miért vártam hogy ha valaki megtart akkor azt őszintén tegye, ne legyenek feltételek, szabályok, kötöttségek...a teljes elfogadás egy humbuk. Nem létezik.
Buta voltam hogy hittem benne, mindig elkezdek hinni benne aztán kapok egy akkora pofont hogy csak észheztérek. A jellemfejlődésem annyiban merül ki, hogy mostmár az első pofonok után megértem. Abrahammal másfél évig tartott mire feladtam hogy viszonozza azt ahogy én szeretem. Csökken a reakcióidőm. Ez jó. Ez az egy legalább jó.
