Kifestem a köröm pirosra, égő pirosra, mert kérted. Felveszem holnap a kalapot, mert kérted. Fájdalmas kis játékot űzni egymással, Te is tudod, én is, fáj neked mert akarsz, fáj nekem mert mást szeretek és mégis a legemberibb önzősséggel nem tudlak elküldeni, taszítani, rosszat mondani hogy elmenj. Szereted ahogy rád nézek, ahogy utálod is és én szeretem ahogy rám nézel, ahogy utálom is magam mindezért, mást szeretek. De elkapott minket ez az örvényszerű érzés és szálljon az ki hamarabb, aki erősebb, hallgatólagos ez a megegyezés és teljesíthetetlen, elkelne egy kis józan és meg belátás! Adnék egy hasonlót magamhoz, egy jobbat is mint én helyettem hogy tegyen boldoggá mert én nem tudlak, mert amit én adhatok az plátói, de ennél neked több kell és többet is érdemelsz. Megindítasz...most hova fussunk ez elől? Akkor játszunk, hülyén, mint akik nem tudják mi van, aztán úgyis tudjuk mi fog történni...
