Kiborulok már attól hogy a szerelmes filmekben a lányok mindig a rossz fiúba lesznek szerelmesek de minimum abba, aki sok szenvedést okoz nekik. Hogy állandóan hoszú évek kellenek ahhoz hogy rájöjjenek a "szerelmes párok" hogy mennyire tökre de nagyon szeretik egymást. Hogy egy örökkévalóság egyáltalán hogy magukkal s egymással is végre öszinték legyenek de persze mindig annyira azt sugallják az egész történetben hogy mennyire összeillenek és erre végül rá is jönnek ( ajvé ). Végül egymásra találnak, persze aztán ha még akarnak facsarni egyet a szívünkön, akkor valaki meghal, lehetőleg a lány, aki semmiről se tehet, vagy aki amúgy is sokat szenvedett a fiú miatt, vagy esetleg nem lehet terhes, de a srác is lehet rákos, vagy meghalhat egy rablótámadásban esetleg, mert az tényleg annyira hiteles és életszagú és ebből az egészből lesz egy életre szóló szerelmi eposz.
De az élet nem ilyen. Annyira nem hogy komolyan ...ááááááhhh.
Az életben a túlélés érdekében ha elég okosak vagyunk, elfelejtük azt aki szemét módon viselkedett velünk és hülyét csinált belőlünk, megalázott vagy megcsalt minket. Aztán majd kussban nyeldessük a könnyeinket ha meglátjuk azt a valakit vagy egyszerűen nem nézünk rá, nem köszönünk neki és sürgősen elhagyjuk a helyiséget ahol tartózkodik esetleg csak azért is ott maradunk és látványosan flörtölünk-csókolózunk-pettingelük valakivel a szeme láttra hogy jól felbasszuk-hatása klinikailag bizonyítottan személyfüggő.
Ha esetleg elég " értelmesek " vagyunk, őszintén vállaljuk az érzelmeink és lehetőséget adunk embereknek hogy elhitessék velünk hogy szeretnek, aztán egy-két pofáraesés után elgondolkodunk rajta hogy hülyék vagyunk és a szerelem az szar. Az ember aztán kipróbálja fiatalabbal - esélytelen- vagy idősebben- nekem ez bejövős- esetleg szeretője lesz valakinek-nem normális-esetleg ő tart szeretőt-álszent. Aztán megházasodik - ez még nem volt, Anyám viszont 5x házasodott, az ér? - itt is lehet egy is szeretőzés-megcsalás. Rosszabb esetben valaki meghal- ez kúrva igazságtalan. Aztán elválik-lehet mókás de lehet fos is, többnyire az utóbbi-aztán folytatódik tovább...
Amúgy én nem vagyok szkeptikus sem romantikára érzéketlen, több mint egy éve vagyunk együtt, azóta nem törlöm csak a másoktól kapott sms-eket- reményetelen elmebeteg. Nagyon is szentimentális vagyok, csakhogy anyukám-féle túlélő-ösztön génem van. Ha valaki pofára ejt otthagyom, ha nem vesz észre és nem tesz értem semmit, otthagyom. Ha nagyon tetszik azért kínzom még magam érte pár hónapig, aztán keresek valaki mást. Aztán látványosan leszarom, aztán mikor látom hogy szenved hogy megbántott-átbaszott-leszart, akkor kúrvára élvezem - nem vagyok nagyképű, gyakori - és ennyi.
Lábjegyzet vagy mi: az egész az Egy nap-One day c. fim miatt van, amit ma megnéztem és nem, nem tetszett, de a könyvet lehet elolvasom.
Aki nem az én véleményemre alapoz, olvassa el a pozitív kritikát, engem pont az idegesített, amit ők jónak látnak a filmben, íme.
