Nah, hát ilyen vagyok, amikor épp hajnali fél3-kor érek haza melóból és egész délelőtt próbálom ezt kiheverni. Tegnap este azért nyugodt voltam, még a mostani általános állapotomhoz képest is, mert megtudntam, hogy a 3 heti munkámmal- amiből van még egy hét- megkeresem a rezsirevalót, azért így édesebb álom jött a szememre. Még akkor is ha a mellettünklévő szórakozóhelyen megint a pénteken szokásos disco party volt, kb. atombombarobbanáshoz hansoló hangerővel.
Tegnap az egyik vendég srác elhívott még egy sörre. Badtam a derekam, 3 hete minden hétvégém a melóról szól, kellett egy kis lazítás mert úgy éreztem szétrobban a fejem. Még akkor is ha elítélhető módon történetesen ez a srác teljesen odavolt értem. Kicsit még az esetem is. Nem volt elég magas de rövidhajú és szakállkás,éppenséggel szőke, pedig a szőke kék szeműeket nem is szeretem. Helyes volt, ez a jó szó rá és teljesen el volt alélva tőlem. Annyira jól esett az egész, pedig gány melós ruhában voltam, meg szét volt már esve a fejem a fáradtságtól. U.-nak elmondom, ha rákérdez. Mert nem történt semmi. Mert én ezekkel a srácokkal csak beszélgettem, elmondtam nekik, mennyire szeretem a barátom, hogy mennyi mindent teszek meg érte. Szeretem U.-t. De most nagyon messze van és én nagyon fáradt vagyok és csak azt szeretném, ha a karjaiba venne és álomba símogatna, melegítene a testével és suttogna nekem egy kicsit, hogy mennyire szeret és hogy minden rendben van, mert az az igazság hogy nagyon nyomorultul érzem ma magam. De csak holnap este jön előre láthatólag.
Ma egy kicsit gyűlölök mindent, mert nagyon fáradt vagyok és nagyon fáj mindenem. A jövőhéten boldog, boldogtalan az albérletünkben fog aludni, ennyit az én és a barátom intim életéről. Nem mintha az amúgy is olyan veszettül nagy lenne, lévén hogy egy szobán osztozunk egy másik sráccal. Mindegy. Szar az egész ahogy van.
Komolyan mostanában úgy érzem, nem bírok ki többet, nem tudom tovább csinálni, mert én csak töröm és töröm magam, de nincs semmi jutalom igazából és így nem érzem hogy megéri, nincs semmi, ami maradéktalanul az enyém lenne nincs semmi amit teljesen megkaphatnék, csak ilyen fél meg negyed kis szeletek, amivel be kell érnem és nincs rá ígéret, hogy lesz egyszer majd egy egész kibaszott valami amit megkaphatok. Kúvára elegem van ebből a folytonos szaros megalkuvásból, hányok az egésztől. Kétségbe vagyok esve és szeretném elfelejteni mert kezdek megint egy olyan véglet szélére sodródni ahol mindig ugyaztörténik velem: összetöröm, elbukom és hoszú hosszú hónapokig nem térek magamhoz és amikor mégis, mindent kezdhetek előről.
