Tegnap tényleg nagyon szét voltam csúszva.A post tanulsága annyi, hogyha annyira kialvatlan, fáradt és magányos vagy mint én tegnap, totál elmeteg leszel. Tényleg mindenen bőgtem és úgy éreztem, hogy itt a világvége. Ma már sokkal jobban vagyok, nagyon jót aludtam, remekül érzem magam. Persze állatira nincs kedvem dolgozni a héten, de mindegy. Valahogy lenyelem.
U. nemsokára itt lesz. Órákig nem fog hozzám rendesen leülni megsímogatni vagy megölelni, személyes dolgokról beszélni. Itt fog pattogni, sztorizgatni D.-vel hogy milyen volt a hétvége, kockul a gépen megállás nélkül, néha bájosan hátrafordul, dob egy csókot vagy megsímogatja a lábam. Én meg csak mosolygom összeszorított fogakkal és igyekszem nem kiadni magamból holmi visító hangokat, csak mert szétverném a fejét a klaviatúrán hogy észrevegye magát. Persze mindezt a gondoszságot csak a hirtelen felindulás mondatja velem.
Motanában mindenki idegesít! Sokmindenen felkapom a vizet, de azért még tartom magam, és csak az esetek 40%-ban mondom meg a másiknak a magamét. Nem vagyok elég toreláns, de korán reggel azt felfedezni, hogy a lakótársam ráöntötte a kávéporomra a forróvizet, csakhogy nem félig tölötte hogy íze is legyen, hanem tele, és ettől olyan lett mint a mosogytóvíz, kúrvára idegesítő. Tudom hogy jót akart, mégis majd felrobbantam mérgemben. Nem mondtam neki semmit, féltem ha kinyítom a szám azt fogom neki mondani, hogy soha többet ne nyúljon semmimhez amit épp meg akarok enni vagy inni vagy eltöröm a kezét. Ezért ez nem túl kedves.
Anyu is hozta a formáját és a "nem az van amit én akarok? akkor dögölj meg" hangnemben akadékoskodott hogy miért nem megyek át. Mert szarul vagyok Anya. Akkor menj orvoshoz. Nem Anya, annyira nem szar a helyzet. Akkor jól van. Jelentése: Ha annyira nem vagy rosszul hogy orvoshoz menj, akkor csak kamuzod hogy szarul vagy és kapd be hogy nem jössz át. Őmmm...Tényleg, az ember azt várná, hogy az anyukája azt mondja hogy oké, kicsim, igaz hogy közel lakunk egymástól, de ha tényleg nem érdez jól magad, maradj otthon, pihend ki magad, szükséged van rá. Nem. Anyu a világért nem mondana ilyet. Áh. B.nőmről meg már szót se ejtsünk. Mert ő aztán teljesen meg van vesze, amióta szakított vele a pasija hirtelen mindekivel barátkozni akar, akiket egy évig míg csak az M. létezett le se szart ( köztük engem is) és most meg van sértődve, hogy senki se ér rá, mert hogy ő bulizni akarna, meg elfelejtni a pasit de hát őt mindenki leszarja. Hát van ilyen, kölcsön kenyér visszajár, nem kell ezen picsogni, csak egy kicsit kell az embernek az agyát megeröltetni hogy felfedezzen a dolgok jelenlegi állásában relevanciát. Mindegy.
Senki se normális (én se) de csak egyszer értsem meg, hogy mi okozza azt, hogy az ember ismerősei, családtagjai egyszerre lesznek elviselhetetlenek? HÁt én ugyan nem leszek világbéke aktivista, napalmot nekik, a fenébe is, tisztára kiborítják az ember lányát, aki amúgy sincs jó paszban.
Aki tudna adni egy kis önzetlen törődést és szeretet INGYEN adni, szóljon, vagy szükségem lenne rá!
