Még el sem kezdődött már gyűlöltem.
Minden lélegzetvétel magányosan koppan a testemben.
Olyan üres minden, mint az ágy amibe fekszem. Az érintéseim nem érkeznek meg hozzád, fájdalmasan halnak el az űrben, ami közöttünk fekszik.
Mitha bőröm sem lenne, mintha a szívemben egy kés forogna szüntelen.
Mindenhol, minden pillanatban számolom azt a 7 napot, zsongom mint zsolozsmát, morzsolom tenyereben minden percét, hátha kiejtve kezemből már el is telik.
Én Létezem nélküled. Élek is. De nem szeretek. Bocsájtss meg érte hogy ennyire fáj.
