Dean Brown meg az Agyalok és Démonok. Azok a kék szemek amik néztek, az az arc, a haj, a szakáll, a mozgás, a hang, de leginkább az a kérés kísért amit mondott mindezek tulajdonosa : Vedd fell nekem fel Dean Brown Angyalok & Démonok című könyvét ahogy olvasod. A te hangodon akarom hallani azt a könyvet, mert annyira csodás hangod van. Ezt kérem a diplomaosztómra, ha ezt megkaphatnám tőled, kimondhatatlanul boldog lennék!
Ha nem megyek el akkor sörözni velük, sose hallom ezeket a szavakat és akkor most nem kísértenének, ahogy az arca sem, meg az Angyalok & Démonok se, nem sírtam volna, amikor az egyik kedvenc blogoldalamon megláttam hogy film lett belőle és nem sokára bemutatják. És bűnösnek érzem magam. Mint aki a Tilosban jár. Mintha tettem volna valamit, pedig még semmit. Azóta furdal a lelkiismeret, főleg ha arra gondolok, hogy teljesítem azt a kérést. Elárulom ezzel U.-t? Szar egy szituáció, csak úgy röpködnek a bassza meg-ek amikor ez terítékre kerül olykor a fejemben.
Az a srác átkozottul különleges volt, éreztem, felállt a tarkómon a szőr tőle és elakadt a levegő a szegcsontom mögött ahogy nézett rám. Hogy tehettem ezt U.-val? Hogy érezhettem ezt amikor szeretek valakit? A kúrva életbe szitu volt, de még mennyire!
U. különleges, különben nem szerettem volna bele. Hisz belé már akkor beleszerettem, amikor egy véletlen képkomment miatt még csak leveleztünk. Úgy olvastam a sorait, hogy majd kiszakadt a szívem a helyéből a dübörgéstől, amikor először meghallottam a hangját, majdnem leszédültem a székről. Amikor először láttam bizsergett a bőröm mellette és annyira erős volt a késztetés hogy megérintsem hogy belefájdult a gyomrom. Amkor először megcsókolt, mintha hosszú idő után a víz felszínére érve levegőt vettem volna. Gyöngyörű szemei vannak, a nem láttam bujább szájat még soha életemben az övénél és az illatától gombóc lesz a torkomban a vágytól. Volt pár olyan "ajándék", amit életemben először tőle kaptam. Ezt senki sem teheti meg mégegyszer.
Úgyhogy le szoktam győzni a pillanatnyi pánikot. De azért mindig elmorfondírozok rajta, hogy az a srác a kötelező gáncs az élettől, ilyen próba jellegű dolog? Bedőlsz e neki vagy nem játék? Azért szép kéréseknél és szemeknél több kell. A refenrenciái egyenesen pocsékak, mivel aki barátnővel rendelkezik és így viselkedik, az gyakorlatilag reménytelenül igyekezhet valahogy egyátalán hatást gyakorolni rám, útálom az ilyen férfiakat. Hát ez van. Néha sajnálom magam a dolog miatt. Töprengek, hogy megtegyem-e amit kért. De ha rá gondolok, akaratlanul megjelenik egy kép valami aposztrófikus lavináról amit egy gát óv, amibe egy gyufaszál van akadva. Ha teljesítem amit kért, kihúzom a gyufaszálat és többé nem irányíthatom a dolgokat. Azt hiszem, amennyire érdekesnek érzem a dolgot, annyira él bennem a teljes ellenállás. Hát valami meg kell hogy ossza az ember, úgy tűnik.
Új év van, de király. Még mindig csóró vagyok, még mindig keresek egy normális állást, híztam 2 kilót amitől nagyon lett a mellem ( de jó! ) de a combom is ( a picsába! ). A barátommal még mindig minden rendben, igazán szeret és ( ha az előbbi mese utánnem tűnt volna ki) én is őt, az anyukám kedvesebben viselkedik velem, a barátaim megbocsájtják ha hetekig nem keresem őket. Rájöttem, hogy a gyámoltalan, állandóan sírós viselkedésemhez leginkább ahhoz van köze, hogy évek óta álltalában folyamatosan olvasom könyveket ( nem volt saját tv-m és internetem sem, csak most rendelkezem ezekkel amióta elköltöztem) és ezzel kötöttem le magam. A múlt héten amikor 5 órát utaztam hazafel (is) a barátomtól busszal, elkezdtem olvasni az egyik kedven fantasztikus krimiket író írómtól (Dean R. Koonzt) és komoly isten, hete óta nem érzett nyugalom és öröm fogott el.
Hányszor van hogy egyértelmű dolgok vesznek szem elől. Eszméletlen.
