Nem is tudom. Be vagyok zárva a suli, otthon, egyedül, tanulás, vizsga szentséges körforgásába hogy végül kitört már rajtam a nihill meg az emberek társasága tutáni olthatatlan vágy. Nah meg hogy legyen végre legalább egy szabad gondolatom, csak úgy magamnak, mert én épp arra szeretnék gondolni. Iszonyú fényűűűűzzzzéééésssss. De persze röpködnek a tanároknak a : Csak még egy időpontot légyszi! lényegű könyörgős levelek, totál tanulás undor és az érzés, hogy őszintén valójában szarnék már az egészre, mert körülöttem mindenki már a szorgalmi időszakban van, éli a kis életét és hát már kicsit unom, hogy ha kérdik mi hogy sikerült és mondom hogy még mindig van egy és épp most/holnap megyek, akkor olyan hülye megdöbbent fejet vágnak...most miért? UNNNNCCCSSSIIIII.
Már csak 1 vizsgám lenne. Etr lezárva. Kéremidőpont szerda/dolgozom délutánig. Megint bukta egy tárgy, 3 kredit, tolódás...nincs para, egészen biztosan tudom hogy még most sincs és még mindig nincs para!
Szerelem? Mi az? Nem is emlékszem, csak egy fiúval fekszem egy ágyban, de mintha nem is ismerném magam, aki mellette vagyok, és így őt sem. Zavartság és vágy, hogy úgy érezzek ahogy 2 hete. Az új lakást, vagy magamat okoljam?
