Hogy magamnak kerestem a bajt, ez bizonyos. Az is hogy vasárnap Abraham már itt volt, lenn, velem. Szóval szóba se jöhet, hogy valaki más írta azt a z üzenetet. Az is biztos, hogy Dórával már rágen voltak együtt, még a gimiben. És az is igaz, hogy valahányszor Abrahamnál vagyok és beülünk valahova találkozni a többiekkel, ha Dóra is ott van, valahogy olyan kellemetlenül, árgús, epekedő szemmel néz rá. Olyan fátyolos lesz kissé a tekintete...bla bla bla, a lényeg hogy kúrvára nem vagyok meggyőződve, hogy már abszolút közömbös neki ( méreg drága szülinapi ajándék...). Abrahamnak meg a régi albiban a szekrénye belső oldalára ki volt téve egy közös képük. Majd nem idegbajt kaptam valahányszor kinyitottam az a kúrva szekrényajtót, de nem akartam egy féltékeny házi sárkánynak tűnni ( később persze kiborult a Dórás bili...). Ő szentül esküdözött, hogy rég volt, nem szeretik egymást, csak szoros barátság van közöttük, nyugodjak meg. Mondtam hogy eszem ágába sincsen, majd akkor papoljona nyugodságtól, ha majd engem is marha jó fej és vicces, tök jó képű, izmos testű volt barátommal lát együtt ölelkezni meg puszilkodni ( az egyik legszebb pasi akivel életemben dolgom volt, de annyira egyforma volt egy részünk, hogy folyton veszekedtünk, és szakítottunk egymással ). Midegy, minek is beszélek erről? Annyira gyerekesnek tűnök...
Abraham azon az estén, amikor elolvastam az sms-eit, nagyon kedves, bújós, szeretgetős volt és nézet rám a nagy szemeibel, símogatott, puszilgatott. Szép...ha nem olvastam volna ez amit elolvastam, lehetett volna egy gyönyörű estém, így gyanakodva figyeltem a szemét és az arcát, keresve a jelet, hogy mindez valódi-e vagy színjáték. Azóta se tűntek el a félelmeim. Talán nem kavar a hátam mögött a Dórával, egyrész mert nem vall rá, másrészt ha a szülei megtudják, akkor marha nagyon csalódnának benne, nem ilyen embernek nevelték. Azért is lenne furcsa...de valami még is van. Érzem, hogy valami nem kóser.
Már megint generáltam egy kis problémát magamnak, tom. Igen, hogy legyen valami dráma. De a bibit már régebb óta érzem. És nem akartam. Mindegy. Hagyjuk. Csak...fáradt vagyok talán, meg sokat dolgozom és keveset látom őt. Tegnap kicsit el el is tört a mécses. Aminek nem kellett volna, mert Abraham nagyon a szívére vette...szegénykém.
Wáwáwáwá....annyira hülye vagyok. Meg szerelmes, meg túlhajszolt meg fáradt meg szakadt ( nincs pénzem ruhákra és már a harmadik pulcsim lyukadt ki az elmúlt 2 hétben...) és most már magányos is mert Abraham elment :( .
De épp csak elkezdhetném igazán sajnálni magam, keződik is a kut. gyakos 3 hetes őrület déltől, szóval ágyő szabadság, agyő alvás, agyő Abrahammal levés, agyő az életemnek.
