Nagyon nagy hülye vagyok. Mindig azon aggódom, hogy miből fogok megélni. Rájöttem. A múltkor az indán vagy az indexen láttam egy videót egy srácról, akinek folyamatos rémálmai voltak, nem tudták pszichiáterek sem kikezelni belőle és autodidakta módon elkezdte lerajzolni őket. Persze marha gyöngyörűek a képei. Annyira hogy tudom, én ennyire nem vagyok majer. De rémálmaim azok vannak. Szinte minden este amikor csak álmodom, éerőszakos, véres, horrorisztikus álmaim vannak. Ez kb. egy éve kezdődött és azóta tart rendületlenül. Semmi alapja nincs, ezer éve nem néztem véres horrorfilmet vagy valami, nem is olvastam semmi ilyet, de ezekről a felkavaró álmokról már máskor is beszámoltam, de a mait le kell írjam, mert frenetikus volt és elgondolkodtam azon, hogy leírom ezeket a sztorikat, lehet megvenné valaki.
A tengapi is eszembe jutott: barátnőmmel éjszaka egy fiú vezet minket fel egy vasemelvényre ami marha magas ( nem tudom miért mentünk éjszaka akárhova is, nem tudom mit kerestünk ) és épp csak egy kicsi holdfény van. Ahogy a tetejére értünk, úgy éreztem, mintha egy inka építményen álnék. Éreztem körülöttem a füvet, a zöld növényeket, szóval felmentünk de aztán nem láttam lefelé vezető lépcsőt vagy akármi mást se ( nem tudom min jöttün fel ) csak sík, meredek falak futottak lefelé. A srác eltünt a barátnőm meg aki amúgy az életben is rossz látó ( konntaklecsét hord ) azt hitte hogy van ott valami lépcső, arra ment és lezuhant.
Hát ennek se volt sok értelme. De a mai zombis volt, úgyhogy húha!
Mai: maguk a zombik nem voltak ilyesztően véresek, rothadóak, minden rendben volt az emberek ruhájával stb. csak a a szemük meg az arckifejezésük volt egy kicsit ijesztő. Nah de a lényeg, hogy tudtam hogy nagyon gonoszak meg rosszak és nagyon valószínűen meg akarnak ölni. Másokkal behúzódtunk egy földszintes irodába. Hátulról is volt üveg az ajtóban és láttam ahogy jönnek. Egy ajtót nem lehetett bezárni mert nem volt kulcs, azt kitámasztottam egy kisebb szekrénnyel, a kövi ajtót már be lehetett zárni ( érdekes hogy olyan régi fajta vaskulcsok voltak minden ajtóban az álmomban, nem a ami modern lapos kulcsok ) aztán előre mentem ott feküdt mindenki az üres irodarészben ( kb. csak egy titkárnői pult volt benne fából) a szürke szőnyegen., A másik fal azonban szinte tiszta üveg volt. Volt egy nem üveg műanyag ajtó, azt sem lehett zárni csak kis kampó volt rajta amit be lehetett akasztani, aztán volt egy zárt üvegajtó, meg volt az a sok nagy ablak, rajta a műanyag rolettábal amit lehet fel le húzni meg csavargatni is. Ott volt Abraham, ő is és mindenki más is a földön feküdt. Aztán egyszer csak megjelent egy örült tekintetű agár kutya, ami elkezdett nekirohanni az üvegajtónak. Vagy 3x lepattant mire betörte az üveget és akkor úgy rebbentek szét az emberek mint a galabok ha bedobsz valamit közéjük. Aztán Abrahamat elveszítettem, és egy kedves idős házaspár házába kerültem, az ablakukból ráláttam a saját haázunkra ( ezt se értem, Anyué volt a ház, azaz a mienk de marha lepukkantnak nézett ki ) és Anyuval beszéltem mobilon, aki azt mondta, hogy maradja ott meg szarjam le a házat, úgyis szarul néz ki, nem lehet semmit kezdeni vele, meg hogy ismeri az öregek lányát, egyszer amikor nálluk volt valami ünnepség, és hogy a lány vigyázott valami rokon gyerekekre aztán amikot elfáradt akkor összetolt 2 ágyat és azon aludt ( ez most hogy jön ide? ). Amúgy az öregek háza is kicsit le volt pukkanva, belűlről penészfoltok voltak a falon, az öregek meg kicsit őrültnek tűntek és én azon gondolkoztam hogy odaköltözzem-e. Ez volta vége, mert aztán Abraham ( a való világban ) megfordult az ágyban és erre felébredtem.
Komolyan olyan majd minden este ( azért van olyan hogy nem emlékszem hogy álmodtam volna ) ilyenek mennek. Már olyan szinten vagyok hogy most is felébredtem és kérdeztem Abrahamot, találja ki mi volt az esti műsor, mondta hogy ugye nem? ( totál kivan attől hogy mindig ilyen erőszakosak az álmaim, főleg amikor én is úgy meg vagyok ilyedve hogy sírva keltem fel ), mondom neki, Zombis! Erre ő csak forgatta a szemeit aztán melegen megölelt. Nagyon nem bírja hogy ilyeneket kell álmodnom folyton. Én se, de mit csináljak? Nem tudom megállítani. Úgy hogy azon kezdtel el gonolkodni a festő srác nyomán, ha már azzal vagyok megverve hogy ilyeneket álmodom, akkor talán meg kellene írni vagy valami, valahogy hasznosítani.
Amúgy nem hiszem hogy érdekelne bárkit is. Kár. Legalább nem lenne ennyire haszontalan ilyeneket álmodni.
