Ez tényleg felkavaró dolog. Amikor álmodban nem a barátoddal hanem valami ismerőssel vagy idegennel csókolózol és kívánod és álmodban majd kiugrik a szíved és kiszárad a szád és wáwáw. Aztán felébredsz és ott van jelenlegi életed szerelme. ÚÚÚ... olyan kínos. Nekem. Rossz érzés, szégyellem magam, mintha megtettem volna, mintha tehetnék arról, hogy mit álmodom, mintha ezek valami letagadott, elfolyott belső vágyak lennének. Pedig nem így van, tényleg nem.

Ma volt csalás is talán meg horror is. Mert hát már vagy 10 napja csak plátói a szerelmünk Abrahammal bizonyos okokból, esedékes is volt ilyet álmodni biztos. Nem tudni hogy Abraham volt-e a férfi az álmomban vagy sem, vagy ő volt vagy valaki aki nagyon hasonlított rá. Egy házban voltam ami nem az enyém volt hanem egy kedves idős hölgyé, aztán megjelent A Férfi és engem akart, én meg nagyon be voltam zsongva, álmomban megcsókolt én meg kvázi elájultam és elmentem egyszerre a dologtól, aztán meg meg akarta ölni a kedves nagymamát, én meg nem akartam neki ellentmondani, nehogy ne legyen szex. Beteges, igen.

Csak úgy eszembe jutott, mert nem először volt, hogy nem Abrahammal voltam álmomban valami testi kontaktusban. Persze az élő életben nem tudok ilyet elképzelni senkivel, soha nem fantáziálok máról csak róla.

Ahogy most is. Hüm-hüm. Nagyon nagyon hiányzik. Rettenetesen, borzalmasan, erőt próbálóan. Azt akarom, nagyon, dúrván, tele van a fejem mocskos fantáziálással, úgy érzem hogy egyszerűen szétrobbanok, teljesen a hatalába kerített ez az érzés és már Abrahammal is alig tudunk másról beszélni csak erről, hogy mennyire akarjuk egymást.

De már csak egy napot kell kibírni, csak egyet..egyetlen egyet.