Nah, akkor beszüntettem most egy időre a drámatagozatos előadást Oféliát kenterbeverő inztenzitású haldoklásos témámmal kapcsolatban. NINCS PARA! De most komolyan. Megviselt hogy bunkó volt és ezt mondta, de hát lelke rajta, bocsánatot is kért, amúgy is egy faragatlan tuskószerű izé tud lenni, nincs mit csodálkozni hogy kiboruklok ha ilyeneket mond nekem, a Szentimentalizmus Koronázatlan Királynőjének! :) De amúgy jól vagyok, a szerelem örök, megtörhetetlen, blablabla, a szokásos.
Hát már csak 3 vizsgám van! ELKÉPESZTŐ fénysebességgel haladok....a teljes fizikai pusztulás felé a dehidratált, ébrentöltött óráim számával, amit a félév teljesítésének érdekében teszek! Elképesztő vagyok. De most komolyan. 3 vizsga...valahogy csak vége lesz. Útálom ezt, és mégis mindig annyira jó érzés, amikor megcsinálok egy félévet, vége és lehetem az asztalra, ezt is megcsináltam, pipa. Az jutott eszembe ha ez tovább így halad, akkor lehet hogy hamarabb lesz meg Bsc diplomám, helyesebben mivel nincs nyelvvizsgám az abszolutóriumom mint a bátyámnak aki 23? Nem véltelen, apuci elkényeztetett kiskirályfija...Amúgy neki sincs nyelvizsgája még...most egy méregdrága agykontrollos nyelviskolába jár, és 5 éve nem tudta megcsinálni az egyetemet. Fail.
Azt hiszem, hogy annak ellenére, hogy nem akartam, mégis belémszeretett valaki. Nem azzal van baj, hogy ronda vagy ilyenek, hanem hogy 31 éves, ott dolgozik ahol én, az éves alkoholfogyasztásomat bonyolítja le 2 hét alatt és még egy iciripiciri apróka kis bibi...HOGY NEM ŐT VÁRTAM! :S Ciki... de tudom hogynem Ő az az az Ő akire várdogálok. Ha már Abrahammal bebuktuk a projectet. :( És ez így olyan rossz. Nem szeretem ha mások miattam szenvednek ha csak nem én akartam, hogy szenvedjenek miattam. Szóval nem jó ez így. Pedig semmit nem teszek. Beszélek vele, levelezünk. Nem flörtölök vele, nem teszek célzásokat, semmi ilyen. De asszem már így is mindegy...folytatódik a tragédia-folyam orrbaszájba minden irányból...ezek a szokásos hétköznapok...
Abraham holnap reggel utazik ki Londonba. Még soha nem volt olyan, hogy nem beszéltünk volna akár egyetlen egymás nélkül töltött napon is telefonon vagy skype-on. Már most fura...hiányzik egy kicsit. Igyekszem nem arra gondolni, hogy milyen messze lesz tőlem. Mert az kicsit ijesztő.
Reni egy hónap után felvette a telefont, örülök hogy jól van és szeret és minden oké, aggódtam hogy mivan. Izgul hogy felmegyek Pestre. Jah, abszolutóriummal is felvesznek abba a Pesti suliba, márciusban pályázok rá! ;) Hajrá hajrá!
Fáradt vagyok...mi lesz holnap ebből ? :S
Tiszta, elemetális találkozásom volt egy igazi, élő Múzsával és úgy felsziporkáztatta az életemet, hogy most vakítja a szemem ez a sok varázslatos csillogás. Klassz egy nő ám! Segít emlékezni hogy ki vagyok, hogy ki voltam Abraham előtt.
