Abban a heves pillanatban azt gondoltam, hogy képes vagyok hazudni magamnak, és mint Dante leszálltam a poklokba és megjártam a magam köreit, amíg egy drogterjesztő-fogyasztó ágyáig nem jutottam és elfogott a borzalom...
Kinek akarok hazudni? Ki előtt állok meg azzal amit tettem?
Szeretem Márkot. Szerelmes vagyok Márkba. Ezt ha csak leírom, valami édes-keserű mosoly van az arcomon. Nem akarok mást, csak őt. De most nem akarom elrontani. Kaptam még egy esélyt. Mert az a második reggel Balázs lakásán megértette velem, hogy bemocskolhatom magam a végtelenségig és megmártózhatok a borzalmas romlásban nyakig, akkor is szeretem. Titkolhatom, űzhetem, gyötörhetem magam érte, üthetek akárki mást, magamat, sebeket szakíthatok és sikíthatok torkom szakadtából...szeretem a Márkot. Kaptam egy új esélyt amikor felismertem azt, hogy milyen nagy ajándék ez az érzés. Hogy minden szava balzsam, hogy nevetése gyönyörű, a mosolya elbűvölő és most hogy a fizikai szférán is túllépve csak távolról nézem őt, a lelke...maga az éden számomra. Tudom mit mondanak mások, de boldog vagyok ha csak a közelében lehetek. Kaptam egy új esélyt, adtam magamnak egy új esélyt. Adtam hogy megnyerjem a szerelmét és igen...a legnagyobb eséllyel elbukom. Legnagyobb eséllyel fájdalmat fog okozni. Legnagyobb eséllyel még ennél is jobban fog fájni mint amennyire eddig fájt. De szeretem és ez az érzés tagadhatalan, kitörölhetetlen, széttéphetetlen. Hát jobban teszem ha nem egy tragédiaként, nem egy katasztrófaként élem meg. Ez egy ajándék. Minden összefut benne, mindent kiteljesít a jelenléte a közelemben.
Most két hétig nem fogom látni és ez eléggé elborzaszt. De mégis úgy érzem, hogy elindult közöttünk valami tisztább és teljesbb, valami amit nem terhel számtalan azt megelőző pillanatban fejünk felett lebegő dolog.
Hogy a remény éltet-e hogy megint együtt lehetünk? Igen is meg nem is. Tudom hogy nem lehetünk és leszünk, de a lelke még találkozhat az enyémmel sokszor. Minden beszélgetés által, minden együtt megélt pillanat által. Ha fel tudom ismerni, hogy ezzel teljesebben együtt vagyunk, mint ahogy azt az önző, követelődző részem akarná, akkor lehetséges...és remélem hogy meg is történik.
