( Figyelem! A kép csak illusztráció, a való életben a Férfiak nem így néznek ki! )
a Férfiak az életemben egyre csak fel-felbukkannak, zavart keltenek, szenvedélyeket szítanak és szenvedéseket vonzanak.
Abraham:
3 hete kértem, hogy legyünk megint együtt. Van az már lassan 4 is. Kategórikusan nemet mondott, büszke volt magára és magabiztosan mosolygott bele a Nagyvilágba, egészen tegnap estig, amikor megint rájött a "senkisefogúgyszeretnimintte" életérzés és megint a leglehetetlenebb pillanatban. Köszi de nem. Mert hát mi a fészkes fenét gondolsz te rólam? Különben is elment az eszed. Meg mindig csak akkor jön ez a nagy hevület rá, amikor épp mással vagyok. De érdekes...frászkarika, kulipinytom, lehet gubbadni és gondolkodni magadba, én kértem nekem se lehetett. Most meg mint nem aktuál a téma. Nah ez nem egy love story lesz érzem...tiszta se veled se nélküled, de veled se akkor amikor lehetne hanem amikor nem.
Daniel:
Egy szakra járunk, csoportvezetőm volt. Daniel akinek vakító kék szeme van és nincs haja, mert az szerinte nem menő, ezért kopasz a feje, elegáns az inge, megnyerő kisugárzása, magabiztos tekintete, racionális az arcéle és haláliradenagyon belém van esve. Elpuskáztam, amikor azt mondtam hogy lehet esélye nálam, mert most sértődött a hangja a telefonban és inkább rám vágná mint hogy beszéljen velem, aki két lábbal tudok férfi lelkeket a földbe döngölni. Az köszi. Megértem. Elrontottam, most meg nézem a kis játékom hogy miért nem működik. Nem kellett volna földhöz vágni, belátom.
Dean:
Az ex-punk munkatársam, akinek mellbimbó priceringje van, magas mint a fene, vékony és zsidó orra van, a rend kedvéért meg szekszi neki a szemüveg, és mindenki szerint lassan beszél de én odavagyok a hangjáért meg kis kedves bohóságaiért, meg hogy : " Cicccaaaaaa" és a gondtalan, álomtalan együttalvásokért. Dean hajtott rám én meg mondtam hogy nah hát ki van csukva, mert amúgy szabálykerülő-törő-szakító vagyok én, há hogyne, de munkatárssal? Isten ments. Azt eddig se, ezután se. Olvastam elég szakítósblogot, hogy tudjam hogy nem...nah persze, azért nem erre alapoztam a leginkább, de ha valaki nem érti a fenntartásaim, olvasson pár kellemetlen story-t erről és rájön hogy mire gondoltam amikor ezt elhatároztam. Legutóbb este részeg voltam, de szerencsére túl fáradt hogy esztelen dolgokat kövessek el. Nem szabad sokat együtt aludnunk...
Jhon:
A pesti munkatársam...valahol a főnökön is, legalábbis magasabban van a multi-hierarchiában mint én. Sose láttunk személyesen egymást, de már naponta kétszer beszélünk telefonon, napi 8 órákat töltünk el úgy a munkahelyen, hogy végiglevelezzük...ennyit a munkahelyen senkivel semmit szabályról. Plátói. Így hívjuk mi azt ami köztünk van, ettől édes, ettől szerethető, a láthatatlanság varázsa, ha úgy tetszik...na maradjon ez így, vagy inkább jobb lenne így se, csak megállni tudni kéne...
Braien:
A sétálóutcán botlottam bele még 4-5 hónapja, a Green Peace-s fiú azóta is nekem, akinek 20 évesen 27 éves barátnője volt akkor, magas, karakteres arcú, mosolygós, csupa melegség srác, csupa kalandvággyal, tettrekészséggel és erővel. Most meg Pesten nyomul a Pandásoknál (értsd: WWF). Most épp hozzá készülök hétvégére, menekülök, rejtőzködnék, de lehet hogy nem a legjobb ötlet egy olyan sráchoz húzni, aki ha csak beszélünk állítása szerint extázisba esik...
És végül megérkeztünk a lényeghez: AIDEN
AIDEN aki már nagy betűs, aki nem tetszett, akibe belebotlottam, a magas, vékony, egzaltált, túlfűtött, jól nevelt, kócos-hosszú hajú alakjában, aztán meg most lopott órákat töltünk más emberek lakásának szobáiban házibulikban és mit se zavar ez minket. Először játéknak vettem, másodszor inkább sarkon fordulnék mert harmadszor simán tudom hogy beleszeretnék és ettől már csak egy hajszál választ és akkor nem lesznek vicces posztok egy darabig az tuti. És mégis, valami elemi vonzás van testünk között, valami finom, leheletnyi. Valami amitől ő hozzám ér és magához húz a széken amikor másokkal beszélgetünk és én a csöndes ellenállót játszom, mert mint nekem vonzalom, aztmárnem, nekem ez nem kell, Ő meg átkarol, meg magához húz és akkor most ez nem értem. Hogy van ez. Tegnap mikor elment már nagyon nem volt jó. Akkor jutott eszembe, hogy most kellene elegánsan-angolosan távozni a színről és úgy tenni mintha mi se történt volna...az volna szép, ha ilyeneket lehetne.
Egyszerű hétköznapos állapotok, semmi egyéb.
