Rabjának érzem magam. Semmiben sem vagyok biztos, semmin se állok szilárdan, senyvedek, forgolódom, tapogatok, pislogok mert próbálok látni de csak egyhelyben toporgok. Valami feszít belülről, valami nincs rendben, feszengek, kivakarom a csípéseim, nagyon nagyon sokat dohányzom, keveset alszom, sok a kávé meg az energiaital, kevés a kaja…vagy sok? Ha eszem felfordul a gyomrom és csak rossz vége van az egésznek, ezért inkább nem eszem.
Ma is itt fekszem az ágyban, kócosan, iszom a kávém, fáj a gyomrom mint az őrület, fetrengek és azon gondolkodom, hogy milyen lehet kokainozni. Tegnap este megnéztem az Egy kosaras naplója és a Thirteen c. fimeket, amik elég komoly hatással vannak az emberre. Tegnap este Aiden úgy volt hogy majd hív és találkozunk és nagyon későn hívott is, hogy menjek be, mondtam hogy kizárt, mert holnap dolgozom és megmondtam, hogy nekem az az első, mert a rohadt életbe én eltartom magam, csak én vagyok magamnak, nem tehetem meg hogy ezt elszúrjam, mert most hogy állandós vagyok, sokat kereshetek, többet költhetek végre magamra, nem kell annyira kuporgatnom és Anyukámnak is tudok segíteni…és neki most kell is. De mennyire nagyon. Ez sose változik, a bizonytalanság az az amplitúdó Anyu életében ami kivédhetetlen, kipattinthatatlan, megsemmisíthetetlen. De halványan azért látom Anyu szemében a régi tüzet, hogy keresztül fogja vészelni. Nem akarja hogy segítsek, pedig mindennél boldogabbá tesz ha tudok neki segíteni. Jah szóval amúgy igen, mondtam Aidennek hogy felejtsen el mert én holnap dolgozok és hadnemár hogy az utóbbi 3 hétben állandóan ha találkozunk akkor reggel fekszek, délbe kelek és estig dolgozok és ez nekem most már nagyon nem bejövős, elmondtam, egyik fülén be, másikon ki…
Meg különben is, minek és mi van közöttünk és annak mi értelme van? Képtelennek érzem magam egy kapcsolatra mégis érzem hogy valami nincs rendben, ebben a nagy magamnak kikiáltott magányban és önállóságban, hogy ez milyen jó meg milyen szép és hogy én ezt mennyire élvezem,sá lá lá lá lá. Mégis este ahogy letettük a telefont Aidennel, pokolian elkezdtem szenvedni, nem tudtam aludni, nem volt itthon pálinka hogy igyak egy kicsit és megnyugodjak és majd megőrültem…titkon, a pici szívem apró sarkában tudom hogy törődésre meg szeretetre vágyom, de már túl vagyok azon amikor még hiszek benne…
Megint költözöm. Mert a lakótársam a világ egyik legidegesítőbb, fölényeskedő, anyáskodó főbérlő lakótársa és mert a szobámon nincs ajtó ezért 4 hónapja nincs intim szférám… Következő lakótársam Kátya a munkahelyemen dolgozik, eléggé bejövősnek tűnik, de hát ha összeköltözünk, minden kiderül. Iszonyúan várom, csak nem tom hogy a bazi sok cuccomat hogy a fenébe fogom egyik helyről a másikra elcipelni….
