( a zenéért külön köszönet Barnacukornak ! )

Nem akarja az ember. Tényleg nem. A szavai, a suttogott, magányos szavak is tagadják vagy tagadnák, ölnék, folytanák, tipornák, pusztítanák az érzelem minden morzsáját, hogy sose legyen mintha sose lett volna, ne történtjen meg ahogy megtörént már, ne legyen igaz ami a valóság és ne is legyen álom róla hogy álmondnánk....

Nem akartam az Aiden barátnője lenni, pontosan annyira amennyire csak erre vágytam, pontosan azt kaptam amire gondoltam, pontosan tudni hogy minek mi a következménye...

egyetlen pillanat minden, amikor eldöntöd magadban, hazugságok vastag máza alatt is tisztán tudatában annak hogy ezt akarod, ezt a fájdalmat, ezt a kétséget, ezt az első pillanattól fogva gyötrelmes érzést ami a rabjává, szolgájává tesz szavak és tettek nélkül mert te teremtetted meg magadnak...a tied, teremtménye az érzelem a szívednek és mégis egyből alárendeltje vagy értelem nékül mert feladod mindened abban a hitben hogy nem lehet másképp csinálni...

mennyire szerettem volna elhitetni most is magammal hogy most nem arról van szó, hogy most ura vagyok a helyzetnek, hogy most nem törénhet semmi drámai se meglepő, hogy ez most egy játék és addig játszuk amíg nem válik többé és akkor lépünk ki amikor kedvünk támad mert nincsenek szabályok se korlátok, mert ezek csak játszmák...

De ha valaki egy órán át nyüszít mert lemerült a telefonja és 2 fröccstől részegen idegenek kártyafüggelten telefonját kéri el hogy aztán más idegenek laptopján nézze meg az Aiden telefonszámát  és kényszerűen hagyja hogy mások ezt végignézzék, hogy aztán a Barnacukor telefonján felhívja hogy leforrázza és megsemmítse 5 szó az nincs tudtatában annak hogy a önmaga valója számára a legpusztítóbb, nem mások...

Ez egy olyan pillanat amikor bármit megadnék hogy ne érezzek, hogy ne merüljek el jobban hogy valami kihúzzon ebből az univerzumból és porrá zuzzon a létem semmiségének tudata és nagyobb hatalmak akarata, semmint hogy a saját lényem folytson meg mert semmit se lehet ezek szerint változni és ez felér egy halálos ítélettel...még akkor is ha minden ilyen kijelentés a végtelenségig hatásvadásznak feltűntethető...

Soha többet nem akarok beszélni Aidennel...nem akarom látni, érezni, ízelni, kutatni, nézni, hallani, tapintani se szeretni. De ahhoz sose voltam elég gyenge hogy feladjam sose voltam kevéssé vakmerő hogy megprobláljam megváltoztatni a sorsom, sose elég elvakult hogy lássak a szememmel, sose elég belátó se elég szelíd hogy ne pusztítsam el pillanatok alatt magam egy szevedélyért, olyan pillanatokért amik majdnem szerelmek voltak...