Ez a nap száma, küldöm neked "kedvesem" mert te olyan jól tudod hogy kell összetörni a szívem, amivel szeretlek, el soha nem engedem ezt az érzést, megvárnám inkább míg elpuszít, amíg nem marad semmi belőlem.
Ne gyere, sose többet, ne akarj, ne nézz rám,ne csókolj és ne érj többet hozzám. Mosolyogj rám keserűn az asztal másik oldaláról, tudva hogy tönkretetted és tönkreteszel és véget kellett hogy érjen mert halálos lett volna bármilyen folytatás. Nézz egy buszról, egy sarokról, nézz úgy ahogy azt nézed, akit szeretsz, akit szeretnél szeretni, aki nélkül nem ugyanaz az élet, de helyrehozhatatlan csorbát szenvedett, minden kimondott szó és minden tett és minden elmúlasztott pillanat, elrontott döntés és hazudott ígéret.
Csak legyen vége. Had szálljak ki ebből a jeges vízzel teli kádból, hadd hagyjam itt a fájdalmaim, had szeresselek úgy hogy nem vagy itt. Mert az nem bánt annyira mint mikor itt vagy. Az már elviselhetetlen.
