Azt mondják, hogy Az a srác, mindig akkor jön el amikor nem számítasz rá, amikor nem akarod, nem gondolsz rá.
Én nem gondoltam Tedre. Nem gondoltam semmire, azon a napon épp szenvedtem, egész nap kinn voltunk a családdal a halléfőző miatt a tűző napon és ez idegessé tett, hogy összefutottam Roberttel, az is idegessé tett, hogy megcsókolt majd otthagyott az még inkább, hogy este 7-kor már én hívtam fel, az már kiváltképp, ( persze hogy hülyepicsa voltam...) hogy nem akart velem találkozni és én még is ráerőszakoltam magam, az meg már kommentárt sem érdemel. Partfürdő-bor. Haza-tusolás+bor. Szórakozóegységbe el-még több bor. Szórakozóegység-zene. Szórakozóegység-Ted. Mi?
Tedről tudni kell, hogy már vagy 2-3 hónapja ismerem ha nem több már nem is emlékszem, pont u.e. a szórakozóegységben egyszer szemeztünk egy hasonlóan nem józan éjszakán, nézett, nézett azzal a szép szemével, aztán odajött, de csak állt, egy szót se szólt, a kezében egy cigaretta volt, kérdeztem: kérsz tüzet? de erre se válaszolt, csak nézett, én meg mosolyogtam és adtam neki tüzet, ő meg minden szó nélkül elment. Nagyon tetszett, nagyon aranyosnak találtam, de eltűnt. Ámde a fészbúk korában nem kell félned, nem maradsz sokáig ismeretlen, egy héttel később meg is talált. Randi-valami hiányzik. Szép, de valami hiányzik. Parkolópályára és barátira kapcsoltam az ismeretségünk, közben ugye Aiden, halál, kikészülés, Ted ír: mi a baj? Én: minden. Beszélgetések fészbúkchaten, olykor összefutások.
És akkor este ott összetalálkoztunk, ott volt és én eléggé részeg voltam, Robertnek meg olyan :" én most ordenáré be fogok rúgni és nem nagyon fogok veled foglalkozni" napja volt. Ültem és Ted odajött, és azt kérdezte hogy miért csinálom ezt magammal, miért viselkedek ilyen bután és közben nézett rám a gyönyörű szemeivel, én meg kb. összezuhantam lelkileg a saját hülyeségemtől és attól ahogy néz. Robert visszajött valahonnan, mellém ült, Ted visszaült a helyére, és akkor, nah akkor pokoli volt, amikor Robert magához húzott, én meg Tedet néztem és kezdtem úgy érezni hogy a világgal most bizony baj van mert..mert baj. Mert Ted megfogja a kezem a koncert után hogy gyere, mert én kihúzom az utcára és bocsánatot kérek tőle, hogy mostanában ha keresett nem mindig vettem fel a telefont, nem hívtam/írtam vissza. Azt mondja semmi baj, valaki kiszól az ajtón:Ted gyere segíteni. Gyengéden megfogja a kezem, gyere, bemegyünk, segítek nekik és aztán beszélünk. Belépünk az ajtón arra az iciri-piciri sötét folyosóra, ami elválaszt minket a következő ajtótól, a kocsmától, Roberttől és akkor megcsókol, halálösszemolás, kapaszkodom, nem tehetem, nem veled jöttem, ne csináld ezt.
És akkor a végére: x idő múlva. Ted: gyere fel a backstage-be beszéljünk ott csendesebb. Néz, a tekintete húsbavágó, meg akarom csókolni, meg akar csókolni, nem teszünk semmit, ő pedig kér. A következőt kéri:" Adj egy esélyt." Minden megdermed bennem, minden szétárad bennem ahogy megölel, minden kúrva magányos volt és hideg ahogy egyedül hazamentem, hív. Itthon vagyok, minden rendben, okés. Robert hajnalban beesik, ittalszik.
De nem nyugszom, másnap: Ted találkozzunk. Találkozunk, persze csók, 220 a vérnyomásom, ahogy megölelsz érzed hogy milyen nagyon dobog a szívem és mosolyogsz rajta. Én pedig még mindig bizonytalan, én még mindig félek. De hiány, ha nem vagyunk együtt, megint találkozás. Megint jó, megint bizonytalan. Aztán megint találkozás, megint jó, de már nem vagyok az. Már biztosan tudom hogy vele akarok lenni. Már biztos hogy különleges a számomra, már vele.
Ted.
