Nem engedte beágyazni : https://www.youtube.com/watch?v=-J7J_IWUhls
Hogy van az, hogy el lehet felejteni érezni, hogy valaki megcsókol, megölel, szeretlkezik veled és már nem érezd azt mint régen. Már nem akarsz az élete része lenni, már nem akarod hogy szeressen, már nem akarod hogy a tied legyen, csak ennyit kérsz, hogy szeretkezzen veled, mert a mosolya jéghegyeket olvaszt meg, mert a bőrének napíze van, a szeme pedig mindent elárul, minden csodálatot, szeretetet, félelemet és fájdalmat és látod, látom őt, Laurencről mindig is sugárzott az amit átél, bár szerinte ezt nem sokan látják, hát akkor nekem valami különseges képességem van. Persze áthívtam és rávettem hogy lefeküdjön velem, pedig először nem akart, valami visszatartotta, mintha ha megteszi akkor átlép valami veszélyes határvonalat. Szerinte én egy lenyűgöző lány vagyok, ő meg mindig fájdalmat okoz azt őt körülvevőknek...hát ez van, csakhogy ha én akarok valamit akkor meg is kapom, akartam őt, akartam érezni meztelen bőrömön a testét, hát megkaptam és amikor elaludtam a karjaiban lehetett bármilyen rossz álmom, ha felrévedtem az ő meleg csókjai alattak vissza, húzott közelebb a karja és a világ megszűnt létezni.
Hirtelen, ahogy csókolózunk, egyszer csak eldönti hogy akar és akkor nincs megállás...szeretem a fiúkban hogy mind különböznek, hogy mind másképp élik meg a szeretkezést, hogy mindnek különös de imándivaló, szerethető szokásaik vannak. Hosszú ideje az első fiú, aki reggel felébredt és azzal a lendülettel rámvetette magát...apám, rég indult ilyen jól a reggel.
És mégis...ahogy elváltunk a Széchenyin és felszáltam a ködben tocsogó város szürke árnyalatait épp tépte fel a nap aranyló sebekké, én meg arra gondoltam, hogy mikor éreztem valamit utoljára. Ted volt akinél tudom hogy még éreztem de az már pokoli volt, Aident szerettem utoljára. Aident még most is szeretem. Tudom hogy szerelemmel szeretem. Folyton összugrik a gyomrom ha csak rágondolok, folyton azzal kínzom magam hogy Paramore-t hallgatok, mert az énekesnőjére borzalmasan hasonlít a mostani csaja. Folyton megnézem a csaj képeit Iwiw-en. Aidenét meg Fészbúkon. Ahol amúgy rájöttem hogy ha valakit letiltok, akkor az többé nem az ismerősőm...így lett Ted és Aiden is nem az ismerősőm...hülye vagyok én, tudom.
Hogy mi lesz Laurenc-el? Remélem tudja hogy én itt vagyok, hogy én segítek neki, erőssé tesz, erősebb vagyok mellette mint mások mellett, ő valahogy nem gyakorol rám olyan uralkodó hatást, valószínűleg mert az én lelkivilágom az övénél jelenleg összeszedettebb. Ami nekem pozitív abból a szempontból hogy nem tud nekem olyan lelki sérülést okozni egyenlőre ami nagyon kibillentene az egyensúlyomból, a morális ellenvetéseimmel meg nem vagyok hajlandó foglalkozni...
Sokkal jobban aggódom egy másik személy miatt. Zac. A munkatársam, egy másik részlegen dolgozik. Eredetileg biológia-mittoménmilyen tanár volt, 30 éves, szúrós kék szeme van és rohadt kiállhatatlan tud lenni, bunkó és nagyképű, vascsőt érdemelne, alapból, meg olyan rossz a híre hogy ijahcsuhaj...gondolni lehet, Sosika perverz módon kíváncsian nyújtózkodik a orszolán szájába, hát persze, hiába csapkodom a kezem, hogy nem szabad, csak nem hagy nyugodni...de ő veszélyes. Nagy falat. Júúújjj...mért nem tudok nyugton maradni....picsába az egésszel.
Az iprószínház király, ha szerepelhetek azokban a darabokban amikoről most volt szó, akkor húha, ha jó lesz az angol és tudok tanulni szintén jó, ha anyám nem köt belém, az mármár zseniális, ha nem leszek szerelmes az brilliáns...mindegy kibe nem, csak ne.
