Hát ez a vidi...ezt üvöltettem egész reggel, van benne valami iszonyat jó! Meg a kalapos srác az kellene de nagyon, amúgy is van pár csillagos ötös sárc a videóban. Jó Reggelt mindenkinek! ^^
Szikrázik a nap reggel, forróvá teszi a bőrt az arcomon ahogy rám vetül, látom a szemhéjaim alatt azt a borzongatóan szép aranysárga színt…reggelenként a gyönyörű napsütés ébreszt, simogatja a testem amíg fel nem pillantok a sárguló, büszke fákra, amíg rá nem nézek az aranyglóriára az égen, a Nap ott feszít büszkén, hatalmas szeretettel fürdeti aranyfényben reggel a világot. Remélem marad még reggelente hogy ébresszen, egy darabig.
Zohan segítségével átrendeztem a szobám, amitől a szoba, én is és Zohanék is fellélegeztek. Így már csak az ágy emlékeztet hajdanvolt férfiakra, akik nálam jártak, de mozdulataik, ahol álltak, ahogy keresztülmentek a szobán, értelmét vesztette. Szeretem átrendezni a szobám amikor valami változás történik az életemben, amikor szeretném lezárni az életem egy bizonyos szakaszát. Ajánlom mindenkinek, ha változásra vágyik de nem tud hirtelen elmenni nagyon messzire hogy kiszakadjon a közegéből : Rendezd át a szobád!
Abraham azt mondta nekem hogy szerelmes a mostani barátnőjébe és most el is vitte hozzájuk haza…ggrrrr kicsit berágtam. Meg hogy a szülei szerint aranyos, hát hagyjad már…nah mindegy. Mindig mindenen felkapom a vizet ami Abrahammal kapcsolatos, mert még mindig ragaszkodom hozzá, tudom ez tök romboló meg fölös, de hát ez már egy ilyen hallgatólagos megegyezés közöttünk Abrahammal, hogy nem engedjük el egymást eléggé, ahogy kellene, ahogy egészséges lenne hogy mindenki tovább tudjon lépni, görcsösen ragaszkodunk az elmúlt szerelmünkbe és életünkbe, még akkor is ha tudjuk hogy megismételhetetlen, valahogy félünk, hogy ha elhal ami most van közöttünk, azzal meghal a lényünk egy darabja is…Szóval nyáladzás a köbön, meg hülyeség a négyzeten …muhaha, majd csak kinövünk ebből és nem leszünk örökké gyerekek.
Laurenccel azóta hogy „ dobott” csak egyszer beszéltem, msn-en jól megmondtam neki a magamét, jót tett, azóta nem is gondolok rá. Rájöttem hogy amikor azt a politikát választottam, hogy a elhagynak nem mutatom a fájdalmaim, nem mondom ki a gondolataim és hagyom a másikat elmenni, az egy nagyon rossz politika és kurvára önromboló.
Garabba voltam pénteken, Roberttel és Tedel is találkoztam. Olálá, bizony. Nagyon be voltam rúgva. Kedvesen odamentem, Robertnek puszit is adtam és mondtam hogy oks, akkor majd pénteken találkozunk, jövök és megnézem. Tibihez is odamentem, váltottunk pár szót, hát ő nagyon kényelmetlenül érezte magát, egész este állt a pult mellett mint egy fasz, a képére volt írva hogy szenved és bevallom kicsit élveztem. Én személy szerint jól éreztem magam, táncoltam, ittam és sokat mosolyogtam és nem bántam meg hogy elmentem, se azt hogy odamentem hozzájuk, még ha mások szerint nem is kellett volna. Mert ha nem teszem meg, az olyan mintha jelentőséget tulajdonítanék nekik, márpedig nekik ne legyen jelentőségük az életemben, annyit egyik se ér meg. Meg talán azért sem, mert Aident is láttam. Ő is engem. Egymás közelébe se mentünk. Képtelenség, hogy nem tettem meg, ezért haragszok magamra. De Aiden nem Robert és nem Ted. Aiden az Aiden. Szerettem őt és ő elhagyott. Ezen még dolgoznom kell, hogy ezt elfogadjam. Minden mást már leráztam és lezártam magamban. Azt is tudom hogy beszélnem kell vele, nem azért hogy visszakapjam vagy ilyenek, el kell mondanom neki amit gondolok, ahogy Laurencnek és akkor könnyebb lesz. Tednek és Robertnek is el kellene. Soha többet nem fogom be a szám, ha ilyen történik velem, nem fogok kedvesen mosolyogni és úgy tenni mintha semmi probléma nem lenne, nem fogok másoknak könnyebbé tenni, mert nem éri meg. Megtettem egy párszor, de senki nem köszönte meg, aztán meg csak én szívom meg vele, hogy nekem tart emiatt tovább feldolgozni, ha elhagynak.
Halottak napja meg áúcs, családozás, halott nagyszülők sírjánál dekkolni, hát nem így képzeltem el az utolsó szabadnapom eltöltését, de mindegy. Lefutom a tiszteletköröket, aztán tipli haza, Kátya itthon vár, majd megszeretgetjük egymást és a világ rendje helyre áll.
