Mintha nem is önmagam lennék amikor álmodom. Csupa halál, fájdalom, veszteség és meg becsapás, hazugság stb. Jó volna tudni h mi a f**sz van ilyenkor velem. Nem vagyok egy rózsaszín vattacukor lány, érdekelnek a komoly, olykor felkavaró témák de azért ennyire nem. Nem is érdekes mi az amit álmodtam, a lényeg csak az h marha nagy baromság volt, olyan amit nem követnék el a valóságban és amit nem is érzek a valóságban. A picsába az egésszel.

A múlt héten kaptam egy elég nagy arculcsapást, azért érte a blogot ilyen nagy hatásszünet, nagyon tanácstalan voltam/vagyok. Történt h itthon voltunk este, életem párja az ágyban feküdt, én meg a gépet nyomkodtam, de aztán hátratoltam a széket ő meg behúzott az ágyba. A gép meg a blogoldalon marad premier plane...Hát kaptam némi száhúzogatást meg lenéző/értetlenkedő tekintetet h: "Te blogot olvasol?" Aztán meg jól meg is mondta, h remélni én nem írok, azt meg főleg h róla nem. Hát szépítettem egy kicsit, mert akkoriban éppen tényleg nem írtam, azaz, már megcsináltam ezt a az új oldalt, vagy legalábbis dolbg. Hülyeség volt. Sose akarok neki hazudni. Most sem tettem (aha....), csak akkor épp nem jutott eszembe az hogy kiálljak magamért. Annak idején a blog mentett meg attól, hogy teljesen megőrüljek, sokat köszönhetek neki, segített feldolgozni a velem történteket. El kellett volna mondanom neki, hogy ez mennyire fontos. Abban pedig megegyezhettünk volna, hogy róla nem írok. Mégsem ezt tettem. Most pedig hazugnak érzem magam, mert azt mondtam, nem írok blogot, de tessék, hát mégiscsak. De nekem ez fontos. Szeretem. És nem azért nem merem megmondani amit gondolok, mert félek kiállni magamért, hanem mert félek csalódna bennem, hogy ez elrontana vmit közöttünk. Mások is vannak akik a párjuk a háta mögött írnak blogot, vagy mindenki marha őszinte és elmondja a másiknak? Nem volna rossz tudni, mert talán nem érezném magam mocsoknak amiatt amit csinálok.

A meló nagyon lefáraszt, hajnal 3-ig húztam az igát a kocsmában, ma fél 11-kor keltem és most negyed 2-kor se tudom még h mi van, nem vagyok világomnál. Csak az vígasztal h lesz egy kis pénzem, igaz, azt se költhetem magamra, megy az albiba. Valamit valamiért. Jó volna tudni, hogy fogom ezt bírni. Jó volna tudni, hogy megéri. Jó volna erősnek, függetlennek, magabizotsnak lenni, jó volna ha végre megengedhetnék végre dolgokat magamnak. Ez mennyi fáradságba, kitartásba,megfeszülésbe fog nekem kerülni már megint. Sokban, kúrva sokba mint mindig.

Ez az én keresztem, küzdeni, mindig mindenért csak küzdeni. Küzdeni a helyzetem ellen, a családom érdektelensége ellen, küzdeni önmagam ellen hogy boldoggá tegyek valakit, küzdeni jegyekért, küzdeni hogy legyen mint ennem, legyen mint felvennem és küzdeni hogy ennek lássam az értelmét, hogy tényleg akarjam mert ha nem...nem fogok tudni többé megtenni semmit.