gardrób

            Lehet hogy csak egy szempillantás volt. Tudjátok, egy olyan rebbenés az ember körül ami olyan gyors hogy magát a változást nem veszed észre hogy épp most megtörtént, csak elkezded érezni. Érezni a szívedben.…

Volt több olyan pillanat, hogy azt hittem megszakad a szívem és nem tudom már szeretni Abrahamot. Hogy már nem érzem és nem is fogom érezni azt a szerelmes érzést mint az elején, mint addig. Addig amikor már úgy éreztem hogy nem érzem. Aztán múlt héten betoppant a szobámba. Ott…

Úgy érzem hogy vége van. Lehullt rólam a magamra eröltetett arc, a magamra eröltetett Én, mintha valami nagyon mély vízől kezdtem volna felfelé, a levegő felé úszni, egyre melegebb és világosabb a víz és egyre közelebb van a felszín. Túl sokat adtam magamból Abrahamért, túl…

Néha vissza akarok menni. Vissza oda amikor még nem számított mi lesz. Amikor még azt tehettem amit akartam és nem érdekelt mi lesz a következménye. Szedhettem gyógyszert, ihattam rá, árulhattam akármit és nem tudtam. Nem tudtam hogy mi lesz holnap. Hogy hol leszek, hogy kivel leszek.…

Mintha nem is önmagam lennék amikor álmodom. Csupa halál, fájdalom, veszteség és meg becsapás, hazugság stb. Jó volna tudni h mi a f**sz van ilyenkor velem. Nem vagyok egy rózsaszín vattacukor lány, érdekelnek a komoly, olykor felkavaró témák de azért ennyire nem. Nem is érdekes…