Ha Youtubon szörfölget az ember, mindig benne van a pakliban, hogy vmi olyanba fut, ami nem kellemes, szerelmes, elhagytál de fáj videók, balesetek stb. Én mind kiderült, mostmár az elhunytaknak van emlékvideó is. Teljesen véletlenül bukkant fel ez az izé, de nem volt egyértelmű számomra először, hogy mi ez, lévén sose láttam még ilyet. Hát belenéztem, aztán elkapott a gépszíj és végignéztem vagy 5-öt 6-ot. Hogy mit indított ez el bennem? Sokmindent. Legfőképp a döbbenet volt az első. Hogy hal meg ez a sok csaj meg srác, a fenébe is, többje 3,4 évvel fiatalabb mint én. Nem az hogy nem vagyok vele tisztában hogy sokan sokféle korúak akik meghalnak, de akkor is, mi az hogy 16 tökszép csaj, rendes, szorgalmas azt elcsapja az autó, a másik beteg, egy kis agytumor, ilyen olyan gyógyíthatatlan kór, de ami tényleg padlót fogtam a srác aki egy nagy vihar után tüdőgyulladást kapott aztán belehalt. Hát anyád. Most akkor ez komoly? Ennyi az élet, frankón, ugye?
Ennyi. És pedig nagyon is tudom kellene hogy létezik ilyen. Volt egy srác, 2x találkoztam vele életemben, Kecsói volt, nagyon jóképű 18 volt mikor én 16, nagyon laza srác, sportolt sokat és imádott dolgokat megmászni. A híd oldalát, a szobrot, óvoda tetejére, minden, imádott mindenre felmászni. Mai napig nem értem, hogy arra a villanyoszlopra miért kellett, hogy akik ott voltak, miért nem szóltak rá, hogy hogy nem gondolta végig senki, hogy mi is egy villanyvezetékeket vezető oszlop. Megcsapta az áram, a fejét a betonba verte de a lába a vezetékekbe akadt. Órákat lógott ott fenn, mert nem merték leszedeni a rendőrök, se a mentősök, nem tudták ráz-e testén keresztül az áram. Persze hogy belehalt. Amikor megtudtam, teljesen összeomlottam. Nem volt közeli barátom, csak egy ismerős, egy srác akivel buliztam párszor. Egyik ilyen bulikor hajnalban mikor kimentük a Street parkba, vki megbántotta, már nem emlékszem ki és elment. ÉN voltam az egyetlen aki utánna ment. Nem beszéltünk sokat, csak rám nézett és bár fájt neki hogy nem ez vagy az jött utánna de örült legalább én megtettem. Felkelt és visszajött. Aznap reggel láttam utoljára. A baleset 2 v. 3 héttel később történt.
Az igenis megrázó, amikor valaki fiatalon hal meg. Talán jobban mint bármi. Mert egy bizonyos kor után már természetes. Fáj, hogy ne fájna, a papám és a mamám elvesztése pokoli volt, de nem háborgom, mert leéltek egy teljes életet, lehetőségük volt annyi mindent megtapasztalni, látni a gyerekeiket felnőni, megházasodni, unokák, dédunokák. De 16 évesen semmit, semmit nem tehettél meg igazán. Talán még szerelmes sem voltál igazán. Morbid vagyok vagy sem, ha véletlen én is meghalnék, szeretném, ha Gé csinálna róam egy ilyen videót, mert ő nagyon ért a videókhoz. Mert nagyon szép.
Nem mondom, hogy most átértékeltem az életem, mert én minden nap tudatában vagyok annak hogy hány és hány hülye,igazságtalan módon halhatok meg én vagy a szerelmem. Én nemhiába mondom amikor jön le hozzám vagy meg el, hogy nagyon de nagyon vigyázzon magára. Hány a vétlen halálával járó autóbaleset van évente az utakon? Hány? Hány szerencsétlen embert ütnek el figyelmetlenségből, hány fiatal srácot késelnek meg éjszaka buliból hazafele, vagy vernek agyon? A általános, speciális dolgok mint a rák meg a leukémia ésatöbbi meg már csak hab a tortán. De nekem volt egy gimis évfolyamtársam, akit ugyan nem ismertem (4 évfolyam volt a suliba, azért az sok) de fitnesszezés közben agyvérzést kapott. Valószínúleg régóta megvolt az a rossz ér az agyában és akkor, edzsés közben fáradt el az az ér. Ha nem akkor történt volna meg vele, akkor lehet 5-6 év múlva amikor a gyermekét szüli stb. Hát ennyi.
És akkor az én barátom motort akar. MOTORT. A leggyusztustalanabb, igazságtalanabb és leggyakrabban halállal végződő balesetfajtak lehet vele elérni. Ahhoz belehaljon nem is kell ütközés, elég egy magas sebességnél való kicsúszás vagy akadás, már repül is el a fenébe és kész. Na ne... Nem lehet az életet úgy élni hogy minden perven aggódsz hogy mi lesz, én sem teszem, de számon tartom, számolok vele, egyszerűen bennem van. Mint a barátnőm akinek csak egy veséje van. Bármikor leállhat. Ő erre azt mondta, akkor befejezni. Azt mondta, nem akar a dialízisgéphez kötve élni. Valahányszor elfelejt visszahívni, elfelejti bekacsolni a mobilját ésatöbbi, megfordul velem a világ. Ő az én lelki társam. Az az ember, aki ha férfi lenne, életem szerelme lenne. Egy csodálatos személyiség, és folyamatosan egy hajszálon függ az élete. Így becsülöm meg minden egyes pillanatát annak hogy velem van. A másik barátom egy fiú. Egy olyan ritka, jobbára tünetmentes betegsége van, amibe már bele kellett volna halnia. Az egyik legjobb barátnőm szerelme. Nem irígylem. Bármikor beüthet a baj. Ránézek a lökött a fejére és arra gondolok, ha már eddig engedték hogy maradjon, miért lehetne még több. Mostmár nem kellene elvenni tőlünk, elvenni tőle a lehetőséget hogy millió millió dolgot megtehessen.
Reménykedni lehet az élet igazságosságában, hogy pont Velünk nem fog kibaszni. De az élet kevészer igazolja reményeink, inkább azt kapjuk, hogy hisszük, velünk nem történik, de történik. A nev.apám bartját fél év alatt elvitta a rák. Igazi mély lelki barátság volt közöttük. 40 évig semmi baja nem volt. Fél év alatt. Megtörténik. Csupa ilyen hülye dolog történik. Ezt nem lehet megszokni.
