gardrób

Túlléptem ezen az életen s elhagytalak Ha rám nézel és nem tudnám ki vagy Már elrabolták lelkem különös vad hatalmak Letaszított testemből ami megmaradt Utóíze egy hitnek ami kezed alatt vérbe fulladt.   Ha visszanézel rám, arcaim emlékei széthullanak Semmit se hagyva…

Túlléptük. Túlléptünk mindenen amit valaha gondoltam vagy hittem. Mert persze soha ne mondja az ember hogy soha...de mindenre nem lehet gondolni. Ki az aki ilyenekre gondol? Talán összes perverz, zűrös, szenvedélyes és neurotikus kapcsolatomat űbereltem. Asszem. Mindenkit halálra…

Minden nap vannak tragédiák. Csak nem velünk esnek meg. Minden nap valakinek a legrosszabb, a leghalálosabb, a legvégzetesebb napja. Csak akkor pont nem velünk történik. Minden nap összetörik valakinek a szíve, elveszíti a szívét, a szerelmét, az életét, a hitét, csak aznap épp…

            Lehet hogy csak egy szempillantás volt. Tudjátok, egy olyan rebbenés az ember körül ami olyan gyors hogy magát a változást nem veszed észre hogy épp most megtörtént, csak elkezded érezni. Érezni a szívedben.…

Ki tudja, milyen életet élnék most, ha nem ismerném Abrahamot. Hol lehetnék most? KI tudja, hogy most hogy mégis ismerem Abrahamot, mi lesz. Miért kell mindig elérkezni ehhez a szakadékhoz, miért kell oda érni ahol a part szakad, ahol vége a mézes mázos kúrva álmoknak meg a…

Az hiszem félek a világtól. Nem tudom hogy joggal-e vagy sem. Szeretném azt mondani hogy Abraham erőssé tett, de akkor hazudnék. Nem tett erőssé, sőt, elgyengített. Ha valaha voltak félelmeim, most kétszer olyan erősek. Ha nincs velem persze...Olyan észrevétlenül kezdtem el rá…

Nagyon szeretném látni a tengert. Szeretném ha szépen beszélnélnek velem az emberek. még a fiúk is. még akkor is ha tudják hogy nekem lehet húzni az agyam és viccelődni velem. de nem jó amikor szinte már sértegetnek. ( mostanában elképesztően alján beszél velem mindenki és…

Ha én azt tudnám, hogy hova tűnt az a tiszta, megtörhetetlen, meg nem kérdőjelezett szerelem, amit éreztem, nem tudnám megmondani hogy mi történt. Vagy talán mégis meg tudnám...de nem érdekel. Elhatároztam, a határán voltam a törésnek, hogy vége, elég volt, elmegyek. És amikor…

Úgy érzem hogy vége van. Lehullt rólam a magamra eröltetett arc, a magamra eröltetett Én, mintha valami nagyon mély vízől kezdtem volna felfelé, a levegő felé úszni, egyre melegebb és világosabb a víz és egyre közelebb van a felszín. Túl sokat adtam magamból Abrahamért, túl…

Néha vissza akarok menni. Vissza oda amikor még nem számított mi lesz. Amikor még azt tehettem amit akartam és nem érdekelt mi lesz a következménye. Szedhettem gyógyszert, ihattam rá, árulhattam akármit és nem tudtam. Nem tudtam hogy mi lesz holnap. Hogy hol leszek, hogy kivel leszek.…

Álmomban megint Abrahammal voltam. Veszekedtünk megint, de csak egy percre mert  Abraham hirtelen nekiszorított  falnak és hevesen csókolózni kezdtünk. Éreztem ajkát, amilyen puha és egyszerre kemény az a telt ajka ami annyira ritka férfiak között. Éreztem ahogy a bajsza és…

Vannak tagadhatatlan dolgok. Amikről nem veszel tudomást, de tudod hogy benned van, bármikor előtöhet, nem jó és talán még tönkre is tesz de a részed hát megszokod és talán már nem is küzdesz, nem is akarsz ellenállni a kísértésnek hogy szabadon engedd titkolt kis részed ami ha…

Hát nem is tudom. Fura. Körös körül a minden ami körülölel, ami bennem munkál, ami hozzám ér és ami eltávolodik tőlem minden fura. Már nem tudok kétségbeesni. Lehet annál jobban megrémülni, mint ahogy én meg voltam rémülve mindig is a saját lényemtől, a saját…

Ebben a Blogban már az a lány vagyok, aki lassan összeszedi magát a hamvaiból, de ha valaki olvasta a Harakirit, az tudja hogy nem voltam épp a legjobb ember, vagy inkább azt mondanám, hogy szerettem ha fájt. És ez talán betegesnek is tűnhet. De nekem az Anyám 5x házasodott, évekig…

Hol a fészkes fenében vagy más megint? Egy másik országban, lehet hogy nem a te hibád, de szétfeszít a harag, hogy itthagytál megint egyedül, szégyeld magad akkor is nincs miért, hogy tehetted ezt velem amit nem is akartál, amiről nem nem te tehetsz? Tudom hogy nem akartad és én…

Nem tudtam írni. Egy rohadt sort se. Rá se bírtam nézni a blogra. Sokáig nem fogtam fel hogy mit jelent, egészen mostanáig. Most hogy beléptem és rájöttem hogy azért kerültem a blogom, mert ez a hely, ahol mélyen magamba nézek és elmondom, mi van bennem, mi van velem, mit érzek…

Hogy megy ez? Van olyan, hogy nem tehetsz semmit, elindulsz haza, elindulsz egy lakásba ahol nincs senki? Senki nem vár, senki nem köszönt, senki nem mesél neked a napjáról vagy te neki magadéról? Hazamész és semmi sincs körülötted. Én nem tudok efelett napirendre térni. Nem…

Nem tudom mikor kezdődött pontosan, amikor finoman, lassan és csak picit fájóan elkezdett felszakadozni az sok a szívembe rakódott fájdalom meg harag. Hogy mikor kezdtem el szeretni? Szeretni magam, szeretni a családom, szeretni élni, szeretni egészségesnek lenni, normálisnak…

 Hát mert senki se lehet olyan tiszta és állhatatos, meg dolgos meg nyugodt meg miegymást mint ezek a fura, ( agymosott ? ) lánykaraterek a mesében! Vagy csak én nem vagyok az és ez az egész méltatlankodás az én elszúrt személyiségem miatt van? Szerintem kicsit mindkettő, ha…

Néha azt sem tudom hol vagyok. Körbenézek a lakásban és nem tudom hogy kerülhettem ide. Fekszem Abrahammal az ágyban és nem értem mi történ Velem? Mi ez az egész körülöttem? Persze nem rossz értelemben. Nem akarok máshol, mással lenni. Boldog vagyok itt. Boldog vagyok…

 És tudtam, hogy nincs menekvés. Apu felhívott, hogy Nagyapa visszakerült a kórházba. Nem voltam benn a múltkor, mert mire bementem volna meglátogatni, Apu mondta hogy hazaengedték. Alig tudott magáról. Aztán amikor visszajött a tudata, nem tudta hogy mióta beteg. Nem tudott…

Szóval nem tudom mások hogy vannak vele, de én mindig, mindig marha türelmetlen vagyok. És a legviccesebb, hogy nem is akkor, amikor tudom, hogy én kapok valamit, hanem amikor én akarok adni valamit. Megőrülök 3x mire kivárom, hogy odaadhassam, annyira szeretnék örömet okozni. Nem…

Hogy a dolgok szeretnek vagy útálnak-e engem. Egyik percben minden jó, a troliról leszálva pont elérem a villamost, nem unatkozom órán és semmin se vitatkozom senkivel, aztán meg lekésem a trolit és marha ideges leszek, rossz az idő és fázom és dolgozni sincs kedvem, az emberek meg…

Olyan kis nüanszokkal mint hogy olyan feladatok kell csinálnom az egyetemen, aminek az alapozókurzusa a köv. félévben van, a srácok pénteken úgy hagytak itt ( beleértve Todd-ot, akié a kúrva lakás ) hogy a hevederzár úgy döntött, végleg megadja magát és nem záródik be többet,…

Ahogy én is. Bizton mondom, aki azt hiszi, drog kell ahhoz hogy elszálljon agyilag, az még nem próbálta, milyen hetekig nem kialudni magát normálisan. Egészen különös keverékes a bágyadt, érthetetlen, kicsit zűrös és fájós érzéseknek. És mintha kicsit meglassulna az idő és…