Vagy csak olyan rég volt hogy nem emlékzetem rá. A tegnap este. Remeg a kezem miközben gépelek. Talán nem tűnik félelmetesnek de pár percig úgy éreztem, az életemért küzdök. Amikor végeztem a melóval egykor, az egyik férfi vendég hazakísért és ennek nagyon örültem, mert általában mindig aggódom, h mi lesz így hazafele, hiába lakom csak 6 percre a körzetben van vagy 5 kocsma. Szóval hazaértem, ülök le, érzem hogy valami van a farzsebemben. A picsába. Nállam maradt egy kulcs. Közbe már épp zleppegtem fel a skyp.-ra, mert U. megvárt míg hazaérek. Mondom neki mi van, mondta,szaladjak megvár amíg hazaérek. Megyek, veszek a kabátom, csak a két kulcsot viszem, bár a telefonon elgondolkodom egy picit még sem viszem (soha többet!) csukom be az ajtót...és kezembe marad a kilincs. Nah csodás. Ugyan nagy baj nincs mert a kulcsal lehet nyitni az ajtót még ha szét is zuhan a kilincs, de azért nah. Megyek, leadom. Jövök visszafele, a körforgalomnál már messziről látom ahogy átkozottul feltőnően észrevesz egy cigány gyerek és megáll molyolni a mobiljával mindtha nem tudnám, hogy csak az a lényeg, hogy mögöttem mehessen. Nem mehettem el a nagy bolt mögött hogy így kerüljem el mert egyedül egy kis utcában esélytelen hogy épen maradjak ha már kiszúrt ez a faszjancsi. Elmegyek mellette hallom ahogy köp egyet, nekem a torkomban a gyomrom és sikítanék a legszívesebben, elhaladok egy kocsma elött és beforulok az sugárútra, amikor elég gyorsan elhúz mellettem egy Lada. Először azt hittem, hogy befékez, a benne ülő srácok kiszállnak és berángatnak, de csak nagyon nagyon néztek félem, felénk. Aztán már messziről láttam, hogy a lakásunk melletti kocsma előtt áll két ember. Végül épségben hazajutottam de teljesen kivagyok, azóta is. Azon gondolkodom, hogy ha nincsennek ott a Ladás srácok, akkor a sarkon a ahonnan senki nem látott volna semmit lehet épp fejbe akart verni, megkéselni, tudja a fasz, de iszonyú volt. Este rémálmom volt, hogy vhogy bejutott a lakásba és mellettem fekszik, terrorizál, nem enged el..Fúj undorító, gusztustalan. A fracba. Teljesen kiakasztott. Mondanám hogy veszek valami sprét, vagy kést tartok magamnál de hiába, ha tarkón basznak egy féltéglával, tök mindegy mi van nálam. Mikor lett ez a város ilyen félelmetes? Régen fél 12kor tök nyugodtan gyalogoltam be a külvárosból a belvárosba ahol lakok, akár részegen is, meg ilyenek. Most halálfélelmen van azon a rohadt 600 méteren amig hazaérek. Ez volt karácsony napján az első élményem. Fantasztikus. Kellene egy új meló, amíg még élek.
A karácsony. Egyházi versek, dalok, pásztorjáték, 60 ima evés előtt után közben stb, brrrr, jaj ne :S. 2ig át se megyek, minek, hagyjanak már engem a hülyeségeikkel. Beztos nem alszom ott és amint lehet meg húzok vissza ide, a saját kis ágyacskámba.
Már csak 3 nap és újra láthatom. Rettenetesen hiányzik, főleg a tegnapi után. Hiányzik a nagy, erős teste, a melege, a biztonság amit az ölelésében érzek. Hiányzik, hiányzik, hiányzik, annyira de kúrvára hiányzik. Semminek nincs jó íze, semmi se kell, semmi se érdekes, semmi se elég meleg, se jó illatú, se megnyugtató. Nem kell nekem semmien terápai, nem kell semmi hobbi ésatöbbi csak legyél itt és ne mondjál már ilyen dolgokat nekem, mert annyira fáj hogy legszívesebben nem beszélnék Veled amiért ilyen igazságtalan vagy. Mert szerintem nem én vagyok az egyetlen akit eléggé elborzaszt az ha tudja, hogy 8 napig külön kell lennie attól akit szeret és akivel együtt lakik.
Fáradt vagyok és nagyon félek amiatt ami tegnap történt. Meg kell szerelni a kilincset, mert így még jobban félek h valaki bejön. Le kell fürdeni, hajat mosni, szépen felöltözni és átmenni. És próbálni nem teljesen összeomlani.
