Álmomban megint Abrahammal voltam. Veszekedtünk megint, de csak egy percre mert Abraham hirtelen nekiszorított falnak és hevesen csókolózni kezdtünk. Éreztem ajkát, amilyen puha és egyszerre kemény az a telt ajka ami annyira ritka férfiak között. Éreztem ahogy a bajsza és a szakálla cirogatja az arcom, az illatát, a tarkóján hogy milyen forró a bőre ahogy átkarolom a kezemmel. Tényleg belehaltam abba a pillantba. Belehaltam amikor felébredtem és rájöttem hogy ez csak egy álom volt.
2 hét. Mintha élve eltemettek volna. Biztos társfüggő vagyok ( nem tom, nem jártam pszichológusnál sose de lehet hogy egyszer el kellene menni, érdekelne nagyon, bár ahogy halottam a keleti természetgyógyászat sokkal jobban gyógyítja a pszichikai betegségeket is, pl.: a kinezológia- bár ez nem keleti asszem...)vagy ilyesmi. Bár ha valakinek azt mondom, 2 h ete nem láttam a barátom, csak együttérzően néz rám, sőt, totál sajnál és nem kívánja a helyembe magát, szóval próbálom azzal áltatni magam hogy nem Én vagyok egy rinya picsa, hogy nem bírom. Ez a két hét volt a legrosszabb, legundorítóbb, legdepressziósabb, leghisztérikusabb időszak az elmúlt egy évben. Ennyire már tényleg nagyon régen buktam ki.
De ez az utolsó nap. Tényleg, komolyan, esküszöm hogy fel fogok gyulladni, azt fogom csak egyszer észrevenni hogy lángok csapnak ki a kezemből, a mellkasomból, mindenhonnan és elevenen elégek a vágytól.
A múlt héten volt egy szabadnapom végre, Anyuékkal meg még ismijeikkel kimentünk a strandra. Apám...egy egész napot szinte a hugommal töltöttem, ami már egy emberöltővel ezelőtt fordult elő utoljára. A kis vízbe játszottam vele, vagy bevittem a mélyvízbe a karomon. Olyan megdöbbentő látni hogy ez a kis élet hogy bízik bennem, hogy nem fél ha szorosan magamhoz tartom, hogy kucodorodik fázósan az ölembe ha kijöttünk a vízből. Egy angyal, még mindig, egy hatalmas nagy izgő-mozgó karattyoló szeretet-gombóc! :) 6 éves, most megy elsőbe. Lehet néha, sőt, biztos is hogy én jobban izgulok mint ő és nagyon büszke vagyok rá.
Anyu meg össze akart boronálni egy 26 éves orvos pasival. Hát én ettől eléggé kiakadtam. A pasi meg egész nap kajtatott utánnam és piszkosul nyomult. De nem volt meg benne az az érettség, akárha egy 21 éves csinálta volna. Sose szerettem ha valaki ennyire nem bír magával. Van egy határ, ami mellett tetszik ha valaki csapja a szelet, még el is flörtölgetek vele, de amikor bele van esve a számba és nyomul hogy jaj de szép vagy, jaj, de én mindent megtennék érted, ha az én csajom lennél, miért van neked barátod stb...az baromira fáraszt engem. Amúgy meg gyakorló katolikus, szóval még ha a zsánerem is lenne, mert hogy nem az, mert nem szakállas de még csak magasnak se magas, akkor se érdekelne, hívőkkel nem paktálok. Megértem Anyu, mostanába csak sírtam meg panaszkodtam Abraham miatt, szerintem elkezdett parálni, hogy az lesz mint Dáviddal, hogy 4 hónapos járás után szegény anyámnak kellett kiskanállal öszekaparnia hamvaimból... Hasonlított már a mostani állapotom az akkorihoz, biztos hogy nagyon meg van ijedve, azt akarja hogy költözzek el, segít nekem a pénzzel, csak hagyjam már Abrahamot, nem jó ő nekem. Hát lehet hogy nem, de egyenlőre őt szeretem, szóval ez van. Különben meg én vagyok a önrombolás zokszó nélkül nevő betegség egyik tipikus esete, szóval esélytelen hogy önszántamból kilépjek egy ilyen kapcsolatból még akkor is ha tudom hogy nem jó nekem. Pedig amúgy Abrahamnál már eljátszottam a gondollattalhogy fogom magam és lelépek. De még itt vagyok...ez biztos jelent valamit.
Hát itt vagyok, továbbra is pokolian fájó gyomorral, zöld foltos lábbal ( botrányosan néz ki, Abraham totál ki fog akadni, mert bár nem olyan méregzöld mint tegnap és talán holnapra még ennyire se lesz az, így is látszani fog hogy nem símogattam magam azzal a hajlakkos üveggel...) idegileg padlón, érzelmileg a béka segge alatt azon a cérnaszálon függve, hogy Abraham holnap visszajön. Addig meg próbálom kiégetni az agyamból a képet, hogy milyen az arca, az illata amikor hosszú idő után újra szeretkezünk. Mert hogy pontosan tudom, milyen neki, és milyen akkor nekem. Mintha meghalnánk...szinte fáj, szinte megáll a szívünk.
