Nagyon szeretném látni a tengert.
Szeretném ha szépen beszélnélnek velem az emberek. még a fiúk is. még akkor is ha tudják hogy nekem lehet húzni az agyam és viccelődni velem. de nem jó amikor szinte már sértegetnek. ( mostanában elképesztően alján beszél velem mindenki és nevet közben. senki nem ismeri a határokat? tényleg mindenki ilyen mocskos bunkó aljadék? hányok az emberektől...)
Szeretném ha többé nem venne mindenki semmibe.
Szeretném ha néha felhívna valaki és megkérdezné hogy hogy vagyok, aki nem Abaraham vagy az Anyukám.
Szeretném, ha nem fájna olyan sokat a fejem és a testem és ha nem csak 2 hetente 1x érezném azt hogy nem vagyok hulla fáradt egész nap és végre picit kialudtam magam.
Szeretnék nem hízni a fogamzásgátlótól úgy tovább hogy annyira nem eszem semmit hogy néha már rosszul vagyok.
Szeretnék magabiztosabb lenni Abraham nélkül is. Az egy dolog hogy mostanában nem sírok amikor nincs itt. Sem neki a webcamerába, se amikor egyedül vagyok. De még mindig ájulásig kell tvznem magam hogy el tudjak aludni nélküle.
Szeretnék ÉLNI és nem gúsba kötve lenni hogy ha nem dolgozom akkor nem lesz miből szórakozni, elmenni egy hónapba egyszer moziba vagy valami, de ha meg elmegyek akkor meg nem dolgozom és nem lesz pénzem. És persze a suliba is tisztességgel be kellene járni. Végzős vagyok!
Szeretnék elköltözni innen, elegem van a gusztustalan, mocskos, maguk után nem takarító + 3 fiúlakótársamból akik minden egyes nap egy hányás szintre leélik a lakást, amit nekem nincs elég időm és energiám összetakarítani.
Szeretnék még majd a diploma után tanulni. Szeretném minnél hamarabb letenni a nyelvvizsgát.
Szeretném, ha senki nem nézne le amiatt hogy nincs nyelvizsgám. Volt hogy nem volt mit ennünk és a 4. nev apám idejében voltam gimis, 3x költözünk, ő alkesz volt, anyám meg depressziós, mindig meg akarta ölni magát. Hol a kibaszott életbe lett volna erről szó hogy nyelvvizsga? Baszódjon meg az összes sznob köcsög....
Szeretnék egészséges lenni. Tényleg egészséges. Lehet hogy gluténallergiám van...( nem volt időm orvoshoz menni...egy darabig nem is lesz...)
Szeretem Abrahamot. Nincs is igazán szakdogatémám mert nincs is hozzá anyagom, keddre kész kellene lenni... semmi nincs.
Újabban azt veszem észre, hogy megint erősebb lett a disgráfiám. Olvasásban és írtásban is totál cserélek betűket, betűpárokat stb. A helyesírásom ezért volt mindig is gyatra. És sokszor kerülök olyan helyzetbe hogy elolvasok valamit ( amúgy jól írok, olvasok és semmi bajom ezzel 4 lett a magyar érettségim, kiemelt 5-ös a kommunikációm) általában az egy szavas dolgoknál van a baj, aztán persze jól kiröhögnek...még egy ok hogy ércelődhessenek rajtam az emberek.
Kezdem meggyűlölni az embereket. Undorító, lélektelen, önző gépek, csak egy nagy húskupac mindegyik és úgy viselkedik mintha előle szívnád el a tápanyagot éppen, mindneki vetélytárs, az iskolai csoporttársaid, a munkatársaid ( egy része ), a házban a kúrva sznob beképzelt lakók, a családtagjaid, a lakótársaid, no empátia, no kedvesség, basznak át mindekin, csörtenek át mindenen mint a vaddisznó...még mindig nem értem miért. De egyre jobban értem Anyukám és sok dolgot amit régebben mondott nekem.
És mi a vicc? Úgy csinálok mintha nem bántana? Nem mondok semmit, vagy frappáns válaszok csak este jutnak eszembe. Nem tartok haragot. Csak a sokadik lelkembe tiprás után. Mindig nyitok az emberek felé és mást várok. Hogy majd ő nem lesz egy bunkó köcsög, hisz mindenki nem lehet az? OMG, dehogynem...
Nincs könyvajánló, még mindig az Asszonysorsot olvasom, egy héten kb. 15 oldalt tudok elolvasni annyi időm van. Zene? Mes, Adamazz, nem populáris, ezért is csak fikázni lehet, magyar "hip-hop/rep". Ált. kritikák: semmi köze a zenéhez, nem is igényel zenei tudást, fos, milyen szarokról szól már? ez is csak egy vetítés és hiteltelen...blablabla...nekem jól esik. Mes:kincsem, Elárulnak szemeim. Mit tudom én. Ki vagyok ábrándulva az emberiségből, nehezen tudom visszatartani az üvöltést és beleszórítani a sikító arcom abba a maszkba hogy minden rendben van. Amúgy ez rohadtul pózolásnak tűnik, de az elmúlt időszakban annyira sokszor aláztak meg különböző emberek hogy nem is hittem el, hát ennyire szar még akkor sem volt régen, amikor pedig minden volt az életem csak nem boldog vagy könnyű. Áhh, mindegy...
