Túlléptem ezen az életen s elhagytalak
Ha rám nézel és nem tudnám ki vagy
Már elrabolták lelkem különös vad hatalmak
Letaszított testemből ami megmaradt
Utóíze egy hitnek ami kezed alatt vérbe fulladt.
Ha visszanézel rám, arcaim emlékei széthullanak
Semmit se hagyva rabszolgaként gyilkosának
S reszkető testem forró vallomásai elillanak
A neked írt szerelmes sorok porrá hanvadtak.
S ha szólsz ennek az idegen nőalaknak
S ijeszt üres hangja üveges ajkain tátongó válaszának
És öle mint a dohos föld rideg verme, dermeszt
Én már messze járok innen, mióta tudom, nem szeretsz.
Talán mégsem lesz pesti suli, talán semmi esélyem többé több lenni de semmi nem változtathat Abraham számára azon hogy vége lesz a kapcsolatunknak.
" Ez már nem szerelem. Szeretlek, de ez nem olyan szerelem mint az elején."
Szeretném feladni, szeretném ha gondolatom se lenne több, szeretenék nem küdzeni többet, úgy érzem az egész mellkasom felrobbant, az egész testem felrobbant és felgyulladt és roncs lett. Nem tudok aludni és vízet iszom de az üvegre bor van írva, gyanús!....
Persze bocsánatot kért. De mit ér a bocsánat azok után ha valaki azt mondja neked hogy nem szerelmes beléd? mit érezz, ha kiderül, hogy ő az első 5-6 hónapot tartotta szerelemnek, a többi már csak szeretet...most komolyan mi a fasz? Ki a fészkes fenével élek együtt, ki ez a szörnyeteg? Minnél többet tudok meg róla, annál ilyesztőbb lesz és talán elkerülhetetlen, hogy ahogy róla kiderült hogy nem az a kedves, törödő fiú aki szeret és boldogan lehet vele élni, hanem egy szemét, egoista önző vadidegen, akit nem ismerek, hogy én is szépen visszamenjek a nyomorult életembe ahonnan jöttem, mert lefolyt a csillámport erről a meséről amit az az ember épített fel nekem, aki ezt mondta. mit se segít a szépítés a " szeretlek, akkor nem lennék veled" stb. magyarázkodás utánna hogy látta hogy a szavam is elakadt és a szívem dobbanása is kihagy és nem érettem hogy mi történik...
Kinek gratulálnátok?
Nekem hogy hittem benne?
Neki hogy ezt mondta?
Nem kérek emelt díjas sms-t a szavazatokról.
Csak kell a dárma, a feszkó, a szar a nyakamba megint, kell ez a végeláthatatlan gyötrődés, csak tudnám hogy mi, miért és mifelé hajszol örökké....
