Nincs oooolllyyan nagy melodráma, elismerem, hatásvadász vagyok. Mint mindig.
ÉS BÜSZKE MAGAMRA! Mert a héten meglett az utolsó vizsgám is mindenféle utókérelemmel, etr átíratással TO-ra ki, TO-ra be rohangálással. Sebaj, megérte! ;) It's Over ! Hát szebb napokat nekem...
Mire feleszméltem, hogy minden meglett és vége a tanulások miatti hajnalozás, koránkelés, idegeskedésből fakadó kínzó gyomorfájás és hasmenés, vizsgára bevánszorgásból, a barátom már el is ment... Nem is emlékszem teljesen, hogy milyen volt/voltam, talán olyan, mint amilyen akkor vagyok, ha semmi se úgy van ahogy szeretném és még fáj is valamim. Hullámzom a "hagyjál békén, miért nem értesz meg, látom én hogy nem értesz meg, menj a fenébe,neked könnyű" és a "annyira szerencsétlen vagyok, ölelgess, puszilgass, szeretgess egy kicsit, nem sírok ha megsímogatod a fejem" között. Hol dühös, hisztis voltam, hol sírós, bújós. Láttam szegény barátomon, hogy nem tudja ezt lekövetni, meg hogy az agyára megyek már néha. De hát én vagyok az ő reggelente boglyas kisoroszlánja, remélem hogy szeret még, és meg tud bocsájtani. Írtam neki egy szép levelet, hogy tudja, mit gondolok, mit érzek és hogy elmondhassa hogy ő hogy látja és érzi. Fontos hogy kimondja a sérelmeit, ahogy nekem hogy elmondjam neki a félelmeim.
Igen, ma sírtam a TV előtt reggel, amikor sok sok ideje először olyan igazán fantasztikus, meleg, mézszínű napsütés tört be a nagyszobába, egyedül piszmogtam a cappuccino-mal és bele voltam bújva a lakótársam gépe melletti hihetetlenül puha fotelba. Omongyő, mindig sírok ilyenkor. Mindig szomorú vagyok amikor elmegy.
Most lesz az első, már megint az első, hogy egyedül leszek az új albérletben. ÉJSZAKA IS!I love hevederzár, meg a paranoiám is persze. A hétvégén meg mind a két délelőtt/koradélután dolgozom. A hibabejelentő egy vicces hely, még akkor is ha azt mondja mindenki, hogy el fog szállni az agyam egy idő után tőle... Ki tudja? Én mindig váratlan és meglepő, talán olykor még hihetetlen dolgokra is képes vagyok!
Most már csak egy fincsi ebéd és egy kiadós délutáni alvás segíthet a megüresedett albérlet okozta bánatomon. Bevallom...persze hogy nem vetek meg egy kis esti sörözést a haverokkal, még akkor is ha igazán őszintén bevallamán magamnak, tudnám, ahogy tudom is hogy nincs most rá pénzem. Ámde: Carpe diem.
