gardrób

Úgy érzem hogy vége van. Lehullt rólam a magamra eröltetett arc, a magamra eröltetett Én, mintha valami nagyon mély vízől kezdtem volna felfelé, a levegő felé úszni, egyre melegebb és világosabb a víz és egyre közelebb van a felszín. Túl sokat adtam magamból Abrahamért, túl…

Nem tudom mikor kezdődött pontosan, amikor finoman, lassan és csak picit fájóan elkezdett felszakadozni az sok a szívembe rakódott fájdalom meg harag. Hogy mikor kezdtem el szeretni? Szeretni magam, szeretni a családom, szeretni élni, szeretni egészségesnek lenni, normálisnak…

Néha azt sem tudom hol vagyok. Körbenézek a lakásban és nem tudom hogy kerülhettem ide. Fekszem Abrahammal az ágyban és nem értem mi történ Velem? Mi ez az egész körülöttem? Persze nem rossz értelemben. Nem akarok máshol, mással lenni. Boldog vagyok itt. Boldog vagyok…

Szóval nem tudom mások hogy vannak vele, de én mindig, mindig marha türelmetlen vagyok. És a legviccesebb, hogy nem is akkor, amikor tudom, hogy én kapok valamit, hanem amikor én akarok adni valamit. Megőrülök 3x mire kivárom, hogy odaadhassam, annyira szeretnék örömet okozni. Nem…

Hát mert vége leszen a sötét középkornak és ha minden jól megy ( nem úgy mint a digi tévével, amikor a srác hozott és alapból szar szériás set to boxot, aztán meg egy másikat, ami ugyan már egy jó széria, csak pont az az egy egy szar készülék...) szóval akkor lesz net, és…

Nincs oooolllyyan nagy melodráma, elismerem, hatásvadász vagyok. Mint mindig.ÉS BÜSZKE MAGAMRA! Mert a héten meglett az utolsó vizsgám is mindenféle utókérelemmel, etr átíratással TO-ra ki, TO-ra be rohangálással. Sebaj, megérte! ;) It's Over ! Hát szebb napokat…

Restaurálom magam, és új blogot hoztam létre. Ez olyan mint régen amikor még nem ért utol a globalizált világ terméke ( a blog ) és a kézzel írt naplóimat is lecseréltem minimum egy év után. A fene akarja az a sok emléket magával cipelni, még ha ilyen jelképesen is. És bár nem…