Hát mert vége leszen a sötét középkornak és ha minden jól megy ( nem úgy mint a digi tévével, amikor a srác hozott és alapból szar szériás set to boxot, aztán meg egy másikat, ami ugyan már egy jó széria, csak pont az az egy egy szar készülék...) szóval akkor lesz net, és akkor csőstül ömölhet belőlem a szó akár naponta! Hát lehet, hogy ennek igazából én jobban örülök, mint mások, de a lelkesedésem törtetlen, a statisztika szerint annyira vagyok látogatott mint egy másodosztályú, bérelt, házilag szerkeztett színész vagy sorozatrajongói oldal... de hát legalább itt ne legyenek mérvadóak a számok, ha mostanság már úgy is azon kapom magam, hogy az atyaúristent is statisztikázzák a életemben...
Akartam tegnap asszem írni valami a halálról. De elmúlt. ( albumot váltottam az mp4-esemben és máris más gondolataim támadtak...egyszer mélyebben beleásom magam a zene mint tudatmódosító eszköz témába...mondom egyszer...).
Minden jó és szép, boldogan éldegélünk 3 leköltözött madárpókbarátunk és 3 perui csótány ( madárpók kajája, amit sajnálok, mert ők legalább izgalmasak, 5 perben belül többet mozognak mint a hülye pókok egész nap meg nem mérgező a csípésük, ami külön egy nagy pirospont) társaságában. Azért ha Todd elmegy, akkor becsukom az ajtót és minden nap létszámellenőrzést tartok. Nem akarok meglepetéseket...
Állandó jellegel megbetegszem, úgyhogy most már úgy eszem a Coldrexet, mint más a napi vitamint, különben biztos lehetek benne, hogy záros ahtár időn belül felfordulok. Nagyon remek, viszont két és fél hete gyakorlatilag nem vettem cigit és jó ha össz vissz 10 szálat elszívtam. Persze akár le is szokhatnék...DE nem megy! :S Áh, hiányzik az akarat. Szeretek cigizni. Ejtsük is, félek, hirtelen felhív anyám ( akinek hihetetlen paraképességei vannak, csak nem mutogatjuk a tv-be, mert szégyenlős ) hogy hogy vagyok, meg nem gyújtottam rá,ugye? Már 2 hete alig? Akkor szokjál le kislányom! :P
Olvasok egy könyvet, olyan vastag mint az alkarom. Az a fajta könyv, amit csak kínból vettem ki a könyvtárból hogy legyen otthon könyv ha olvasni támad kedvem és persze aztán iszonyú nagy szerelem lett, csak úgy iszom a szavakat. Majd megnézem a szerzőt, hogy mindenki figyelmébe ajánlam, alapnézetben egy összejövős szerelmi sztori, de amúgy tele van mély és komoly filozófiai irányultságú beszélgetéssel, ami roppant gondolatébresztő. Talán ha nem lennék olyan lusta és nem útálnám annyira a kacifántos megfogalmazást, több fiolzófiai művet olvasnék. Kellene, zavar újabban, hogy semmivel sem vagyok konkrétan tisztában. Van egy átlag általános,összefogó ismeretem, de amúgy mit se tudok többet. Mármint főleg arról, ami nem szociológia, vagy egyetemi akármi. Komolyan felmerült bennem, hogy buta vagyok! :S Kellemetlen!
Abraham hülye, tegnap legszívesebben fejbevágtam volna, aztán végül bocsánatot kért és 3 perc alatt elaludt, porig zúzva egy hete szövögetett álmaimat a finom, szerelmes együtlétről! Áúúú. Az élet annyira realisztikus és kiábrándító tud lenni. Vagy az elégedetlenkedés inkább a 20.-21 századi média valóságot elferdítő gonosz hadjáratának köszönhető, hogy nem volt vágytól remegő egymás karjaiba omlás, mint a filmekben. Pedig én tényleg nem is nézek sok tv-t és mondja valaki hogy nincs igazam, hogy a Helyszínelők meg a House nem sok ilyen pellanatot tartalmaz, mert szerintem nem. Elméleteileg nem teszem ki magam folyton a valós helyzetet legkevésbé sem fedő szórakoztató műsorok nézésével. Mármint a mi a romantikát meg a viszontlártás örömének kifejeződését illeti. Pedig valahol becsorgott az életembe a sunyi elégedetlenség meg az a nagy kupac buta elképzelés a dolgok helyes mivoltáról. Áhh...
