Olyan kis nüanszokkal mint hogy olyan feladatok kell csinálnom az egyetemen, aminek az alapozókurzusa a köv. félévben van, a srácok pénteken úgy hagytak itt ( beleértve Todd-ot, akié a kúrva lakás ) hogy a hevederzár úgy döntött, végleg megadja magát és nem záródik be többet, nem volt pénzem és másnap reggel munkába kellett volna mennem, hetente kapok újabban gégeduzzanatot és mostmár biztos vagyok benne, hogy sose jön meg a fizetésem, nahmeg hogy semmire, de tényleg semmire nem lesz elég.
A zár...a picsába, 5 hete kértem Toddot hogy nézesse meg, nem csak én mondtam hogy szar, egyszerűen baj lesz belőle hanem Abraham is meg Cápa meg G is. Csak nem lett megcsináltatva, az Apukája itt volt, tőlem hallotta először hogy rossz az ajtó, azt már megy hónapja itt lakunk. Bravó. Azt mondták csak a felsőt vagy csak az alsót csináltassam meg. Naná. Itt van a lakatos. Neki ez a szakmája. Ő majd megcsinálja. Én így döntöttem, hogy marhára nincs kedvem vele többet foglalkozni.Todd később visszahívott hogy mi lett vele, mondom kész 11000-ba került amiből a 1000 forintot magam álltam abból a kemény 3000 forintomból amim amúgy maradt. Todd: Hű bazd meg de sok ( majdnem ilyen: "a fasznak hívtad ki a szerelőt hangsúlyban"). Marhára megbántott. Nem az én lakásom és csak úgy itthagyot, nem volt pénzem ( még jó hogy kiderült, neki van itt lent ) és kész. Ő mit csináljon. A picsába, amit mindenki tesz, figyeljen a dolgaira meg a saját lakására.
Az interjúzássak kapcsolatban no comment. Ez az egyetem. Még nem is volt ilyen kurzusunk, de meg kell csinálni...Hát jól van, majd lesz valahogy. A kut. gyak is olyan követleményekkel és határidőre megy, hogy most el kellett gondolkodom, lehet, bukás lesz a vége. Meg emiatt csúszás. Fel kellett készítenem az agyam. Másképp nem megy. Másképp talán üvöltenék. Hogy nem ezt érdemlem. Nem ezért küzdök. Nem ezért gürizem.
A gégém kezdi megadni magát a sok beszédtől ( meló ) és a sok cigitől ( tömény élvezet és mámor ). Erősen feltételezem hogy amíg nem szokom le, a gégém ezt fogja csinálni amit most. A picsába...
Amúgy az volt paranoiáma hétvégén, hogy a lakatos aki most tudja hogy milyen záram van ki fogja rabolni/raboltatni a lakást. Kellemesen riadtam fel éjjel minden nagyobb zajra. Tudom...kezeltessem magam, tudom...
A Nőnap. Nah igen, volt akinek eszébej utott és édes volt, sok csokit kaptam tőle. Azért nem hívtak fel tömegesen a férfiismerőseim. Azért minden férfihoz volna egy két szavam. Ez az ünnep nem az önfényezésről szól. Ennek a napnak arról a tiszteletről kellene szólnia, hogy a nő hova jutott el az évszázados elnyomások után, aminek nagy részét olyan doktrinák alapján tették a férfiak teljesen elfogadottak és leghalványabb kételyek nélkül (minek egy része alól totál felmentem őket, mert a nevelés sokban meghatrározza, hogy döntünk egy helyzetben, a kultúrába ágyazottság, az integráltság pedig nem teszi lehetővé a más viselkedést és véleménykifejezést annak veszélye nélkül, hogy teljes elidegenedés alakul ki az egyén és környezete között) amit korokkal korábban más férfiak alkottak. Nem azt kell ünnepelni, hogy a nő feminista lett, karrierista és törtető, a fogamzásgátlással szexuálisan szabad és egyenrangú a férfival. Nem. Azt hogy magát a női nemet érő torzító, erőszakos, hatalmaskodó szemlélet ellenére amit annyi időn át hordozott a társadalom magában ( és hordoz bizony még most is) a Nők szeretnek. A nők szereteteljesek maradtak, életet teremtenek, hisznek, éreznek, bíznak és álmodnak. A nők töretlenségét kell tisztelni. A fáradhatatlanságot. A törődést amit csak egy nő tud adni egy férfinak, olyan törődést, ami semmihez sem fogható, akár a szerelméről, akár fiú testvéréről, gyermekéről vagy csak barátjáról van szó. Az hogy a nők felül tudnak emelkedni a fizikai és szellemi kiszolgáltatottságukon, büszkék arra amit tudnak, amit tesznek, mégha a férfiakat ez nem is érdekli. Egy férfi nem fogja tudni, milyen az, hogy nem tudok kinyitni bizonyos üdítősüvegeket, de a férfiak meg nem tudják felpattintani a kanálnyélel a befőttesüveg fedelét hogy ki tudják nyitni( 4 fiúval élek együtt, tudom hogy nem tudják hogy kell!), egy férfi nem tudja milyen az hogy valaki úgy tesz kár bennem hogy belémhatol úgy hogy nem akarom, magát a félelmet sem érhetik meg igazán amit ez a nőknek okoz. Egy nőnek ez mindig benne van a pakliban. Hogy valaki azért bántja, erőszakolja, öli meg mert NŐ. Mert gyenge. Nők nem ölnek túl gyakran kedvtelésből férfiakat. A nők nem sorozatgyilkosok ( legalábbis csak inkább férfiak oldalán tűnnek fel, leszámítva a hollywood által felkarolt kúrvabosszú sztorit de az márs mert ott bosszúról, fájdalomról és nem vágyról, meg beteges szexuális és szellemi vágyról és vonzalomról volt szó a gyilkosságokban és én most épp ezt hagsúyloznám!). A nők úgy látom mindig csak nők maradnak. Csitrik, luvnyák, kúrvák, szajhák, bigék, picsák, pinák, puncik, lotyók, csajok, ribancok. Miért van ennyi vulgáris szó a nőre? ( gyanítom, hirtelen nem jutott eszembe mind!) és miért olyan kevés a férfira? Olyan igazán becsmérlő? Mert a férfiak mindig is több erkölcsiséget vártak el a nőktől mint maguktól?
Tény. Én nőnek születtem. Hogy én írom ezt, nem tűnhet hitelesnek. Ha egy férfi írná, lehet hogy sokan el is gondolkodnának rajta. Én nem tüntetem ki magam csak azért mert nő vagyok. Csak az érdemeimért kérek elismerést, nem azért mert nő vagyok. Férfinak sem egyszerű lenni. A férfinek kell erősnek, határozottnak, ügyesnek a védelmezőnek lenni,kemények aki nem sír, nem érzékenykedik stb. A férfiak annyi káros társadalmi konvenciót kapnak a szocializációjuk során hogy az félelmetes. De én nem vagyok férfi. Nem tudom milyen férfinek lenni. Csak hogy milyen nőnek. Én szeretek nő lenni, még ha sokan nem tisztelnek is. Egy részül azért nem mert nem tetszik nekik a személyem, egyesek pedig azért mert Nő vagyok. De szerintem ezt a férfiak is megkapják. Csak nem mind és nem olyan nyiltan. Mellesleg ez nem egy védőbeszéd a Nők mellett, hogy most én mindenkit arra buzdítsak hogy tisztelje meg elmelje égigérő magasságokba a nőket.
Pusztán csak ne legyen keserű szájíze ezzel ünneppel kapcsolatban. Mert nekem ez fáj legjobban. A kényszerűség, a kötelező mosoly, kötelező virág. A háttrében megbúvó : nőnap meg anyák napja meg mifasz, mi kéne még nekik, így is mindig sír a szájuk!" felhangú hozzáállás ellen írtam. Nem változtattam meg semmit tudom. De jólesett kimondani.
