Túlléptük. Túlléptünk mindenen amit valaha gondoltam vagy hittem. Mert persze soha ne mondja az ember hogy soha...de mindenre nem lehet gondolni. Ki az aki ilyenekre gondol? Talán összes perverz, zűrös, szenvedélyes és neurotikus kapcsolatomat űbereltem. Asszem. Mindenkit halálra…
Lehet hogy csak egy szempillantás volt. Tudjátok, egy olyan rebbenés az ember körül ami olyan gyors hogy magát a változást nem veszed észre hogy épp most megtörtént, csak elkezded érezni. Érezni a szívedben.…
Az hiszem félek a világtól. Nem tudom hogy joggal-e vagy sem. Szeretném azt mondani hogy Abraham erőssé tett, de akkor hazudnék. Nem tett erőssé, sőt, elgyengített. Ha valaha voltak félelmeim, most kétszer olyan erősek. Ha nincs velem persze...Olyan észrevétlenül kezdtem el rá…
Ha én azt tudnám, hogy hova tűnt az a tiszta, megtörhetetlen, meg nem kérdőjelezett szerelem, amit éreztem, nem tudnám megmondani hogy mi történt. Vagy talán mégis meg tudnám...de nem érdekel. Elhatároztam, a határán voltam a törésnek, hogy vége, elég volt, elmegyek. És amikor…
Úgy érzem hogy vége van. Lehullt rólam a magamra eröltetett arc, a magamra eröltetett Én, mintha valami nagyon mély vízől kezdtem volna felfelé, a levegő felé úszni, egyre melegebb és világosabb a víz és egyre közelebb van a felszín. Túl sokat adtam magamból Abrahamért, túl…
Néha vissza akarok menni. Vissza oda amikor még nem számított mi lesz. Amikor még azt tehettem amit akartam és nem érdekelt mi lesz a következménye. Szedhettem gyógyszert, ihattam rá, árulhattam akármit és nem tudtam. Nem tudtam hogy mi lesz holnap. Hogy hol leszek, hogy kivel leszek.…
Hát nem is tudom. Fura. Körös körül a minden ami körülölel, ami bennem munkál, ami hozzám ér és ami eltávolodik tőlem minden fura. Már nem tudok kétségbeesni. Lehet annál jobban megrémülni, mint ahogy én meg voltam rémülve mindig is a saját lényemtől, a saját…
Ebben a Blogban már az a lány vagyok, aki lassan összeszedi magát a hamvaiból, de ha valaki olvasta a Harakirit, az tudja hogy nem voltam épp a legjobb ember, vagy inkább azt mondanám, hogy szerettem ha fájt. És ez talán betegesnek is tűnhet. De nekem az Anyám 5x házasodott, évekig…
Nem tudtam írni. Egy rohadt sort se. Rá se bírtam nézni a blogra. Sokáig nem fogtam fel hogy mit jelent, egészen mostanáig. Most hogy beléptem és rájöttem hogy azért kerültem a blogom, mert ez a hely, ahol mélyen magamba nézek és elmondom, mi van bennem, mi van velem, mit érzek…
Hogy megy ez? Van olyan, hogy nem tehetsz semmit, elindulsz haza, elindulsz egy lakásba ahol nincs senki? Senki nem vár, senki nem köszönt, senki nem mesél neked a napjáról vagy te neki magadéról? Hazamész és semmi sincs körülötted. Én nem tudok efelett napirendre térni. Nem…
Nem tudom mikor kezdődött pontosan, amikor finoman, lassan és csak picit fájóan elkezdett felszakadozni az sok a szívembe rakódott fájdalom meg harag. Hogy mikor kezdtem el szeretni? Szeretni magam, szeretni a családom, szeretni élni, szeretni egészségesnek lenni, normálisnak…
Hogy a dolgok szeretnek vagy útálnak-e engem. Egyik percben minden jó, a troliról leszálva pont elérem a villamost, nem unatkozom órán és semmin se vitatkozom senkivel, aztán meg lekésem a trolit és marha ideges leszek, rossz az idő és fázom és dolgozni sincs kedvem, az emberek meg…
Olyan kis nüanszokkal mint hogy olyan feladatok kell csinálnom az egyetemen, aminek az alapozókurzusa a köv. félévben van, a srácok pénteken úgy hagytak itt ( beleértve Todd-ot, akié a kúrva lakás ) hogy a hevederzár úgy döntött, végleg megadja magát és nem záródik be többet,…
Szembenéztem. Talán kicsit szembe is szálltam...nem a világgal, csupán valami igazságfélével. VAgy inkánn a realitással, a ténnyel. Nem vagyok olyan mint más. Nem vagyok olyan mint sokan mások. Hogy azok a dolgok,amikre én gondolok, nem gondolnak olyan sokan mások. Leültem…
Valójában a szenvedélyeim. Amikor lehunyom a szemem tudom hogy sosem lesz vége. Mindig arra fogok várni, hogy megváltozzon minden. Hogy küzdenem kelljen érte, szeretnem, elvesztenem, megtalálnom, fájnia kell. Mint most. És talán néha ennél is jobban. Meg fogom hazuttolni magam. Meg…