Néha azt sem tudom hol vagyok. Körbenézek a lakásban és nem tudom hogy kerülhettem ide. Fekszem Abrahammal az ágyban és nem értem mi történ Velem? Mi ez az egész körülöttem?
Persze nem rossz értelemben. Nem akarok máshol, mással lenni. Boldog vagyok itt. Boldog vagyok Abrahammal. Néha nem hiszem hogy lehet fokozni, de megsúgom...lehet. Nemsokára egy éve hogy együtt vagyunk. Kicsit félek ettől. Félek attól hogy Abraham félni fog ettől. Hogy megijed, hogy mi történik vele és másként fogja látni a kapcsolatunkat. Mégsem tehetek semmit, úgyhogy megpróbálok nem görcsölni az egészen még ha néha nehéz is. Az hogy én 20 vagyok és az hogy ő 20 valahogy nem egészen ugyanaz ( akárki akármit mond, a lányok korábban érnek és mivel nőből vannak, nem 100 pasit akarnak, hanem egyet, és nem véget érhetetlen bulikat meg kalandokat hanem klassz dolgokat csinálni azzal az egy pasival akit a szeretnek meg a biztonság és egyéb közhelyek..tudom...mea culpa. ) Az igazság az hogy már nagyon rég rájöttem az élet ezen alapvető kiszúrására velünk szemben! A nő egy férfit akar, érez, szeret, ragaszkodik, bíz, a férfi 100 nőt akar, élvez, elvesz, birtokol és elmegy amikor kedve van. Most miért? Nem, nem kell a fejemhez vágni, hogy ez meg milyen feminista duma, de azért a nagy számok törvényének keretein belül igenis igaz az elmélet! Az már tiszta szerencse hogy nem mindenki ilyen, szar is lenne az Élet. Csak hogy ha az ember lánya talál egy olyan klassz pasit, olyat, aki megengedi, hogy odaköltözz hozzá, akiről tudod hogy nem csak azért mondja hogy majd el fog venni feleségül mert le akar fektetni, mert akkor is mondja amikor már nem egyszer meg 2x feküdtetek le egymással, meg vicces, szeretne megvédeni minden rossz dologtól, felelősségteljes stb. akkor azért hiába szeretné, hogy felejtheti el, hogy a férfi akkor is csak egy férfi. Genetikailag arra kódolt ( állítólag ) hogy nem egy nővel, hanem vagy 30 másik nővel legyen együtt ( hülye fajfenntartás ). Amúgy meg nem tudom, nem tudok mindig hinni ebbe az elméletben. Néha azt érzem hogy valaki ezt csak el akarja hitetni velem, úgyhogy mellesleg nem szoktam nagyon átadni magam ennek és egy egy csalódásom nem A FÉRI mint fogalomban való csalódásom jelentette hanem abban a férfiében, akit ismeretem.
Szóval ilyenkor egy lány már csak a megfelelő szocializációban bízhat, hogy az a férfi mégsem enged a mindenféle ösztöneinek. Ami egyébként annyira nem alantas mint a nők szeretnék állítani. Megcsalni valakit az alantas. De sok nővel lefeküdni szerintem nem az.
Nah de hagyjuk ezt. Csak úgy felizgatott hogy egy éve együtt vagyok valakivel. Sose volt ilyen és a kellemes érzéseken kívül más is kavarog bennem. Igen...mindig idegelem magam valamin. Jól látjátok.
Most épp marhára meg vagyok fázva megint amit iszonyatosan gyűlölök úgyhogy nagy vidám vagyok és ezzel igyekszem kigyógyítani magam mert vasárnap jön el a Nagy Nap! Az ajándék... Uram isten marha nehezen bírom ki! Alapból is kicsit nifo vagyok ( Abraham szerint, akinek 1 nap 3x az sok ) de most aztán meg úgy érzem mintha mindjárt felrobbannék és persze nem szabad elmondani de még csak elszólni se magam mert az nagyon nagy csalódás lenne és nem szabad nem kibírni addig. Ha már ezzel a dologgal nem bírtam ki az évfordulóig ami azért kellemetlen mert most gondolkodhatom, hogy mit adok az évfordulónkra. :S Valaki, valami ötlet? Nekem semmi. EZ lenne a nagy ajándék, de nem várok én ezzel még 1 HÓNAPOT! Haggyjál már...
Mindjárt jön a vizsgaidőszak és én elég nagy kakiban vagyok mert 4 órámra egyáltalán nem jártban be. Soha. A meló miatt leginkább úgyhogy most már eléggé rá vagyok izgulva az egészre, mert eddig nem nagyon érdekelt hogy mi van, most viszont az éreztem hogy kellett volna többet járni. De ahogy drága Anyám mondja mindig :" Ami elmúlt az már megváltoztathatatlan". Ezt azért mondta nekem különösen sokszor meg sokat aggódtam hogy ezt vagy azt tettem meg mondtam, meg nem tettem meg nem mondtam meg miegymás, sokat görcsöltem ilyeneken és mindig ezzel nyugtatott. Mára elértem azt a szintet hogy ha lekezdek valami nagyon idegeskedni akkor Anyu szavai jutnak eszembe és képes vagyok lehiggadni. Anyu klassz nő és mindig segít a tanácsaival.
Hát ennyi volt a mese mára, lehet igzgulni, hátha a kövi posztig történik valami felkavaró, megdöbentő stb. az életemben ( ne hogy valaki azt higgye, hogy meddő ötlet erre várni, mert ahogy ismerem az életem meg magam, simán becsúszik akármi akármikor...).
Jah és Mr. Kongás srácnak üzenem, hogy A**at hivogassad éjjel háromkor és pláne ne kötözködjél már hogy én ilyenkor alszom mert ez marhára nem abnormális csak szerinted mert épp be vagy szívva és/vagy rúgva. ( jó volt, tényleg isteni, azt se értettem hogy minek hívott amikor ezer éve nem is beszéltünk és mikor legutoljára találkoztunk, eléggé megaláztam csak lehet nem tudott róla mert akkor is be volt rúgva- majd máskor elmesélem!...).
