Hát nem is tudom. Fura. Körös körül a minden ami körülölel, ami bennem munkál, ami hozzám ér és ami eltávolodik tőlem minden fura. Már nem tudok kétségbeesni. Lehet annál jobban megrémülni, mint ahogy én meg voltam rémülve mindig is a saját lényemtől, a saját gondolatatimtól? A lánynak a tükörben a szemei égnek...lángolnak, az arca bőre pedig olyan feszes...nem is tudom. Senkik azt ne higgye hogy skizo vagyok. Évek óta tudatosan képes vagyok különölni egy kicsit a testemtől. Csak pusztán lenézek a kezemre és úgy szemlélem mint Egy kezet. Nem az Én kezem. Ez nem mindig jó érzés. De aki én vagyok csak benne van ebben a testben. Néha napokig ezt érzem, aztán hetekig nem. Nem én hívom, az érzés jön magától. Ahogy az is, amikor elsuhanó vonatot látok, a szívem majd össze roppan. Ha fúj a szél, valami összedermeszt, belül megremegtet engem. Sokszor említettem hogy szentimentális vagyok. A múlt héten egyszer álltam és néztem Abrahamot és az jutott eszembe, hogy nem akarok meghalni. Nem egyszer nem akarok meghalni, mert kb. azt se tudom ép ésszel felfogni hogy élek, vagyok és az a világ körbevesz. Akkor meg mit izguljak a halálon? Csak arra gondoltam, hogy most, most nem akarok meghalni. Persze senki sem akar, oké, tudom. Csak olyan különösen érzem magam már hónapok óta.

Megismételték a rákszűrésemet, jöv. héten megyek megint az eredményért. A gyomrom meg akármilyen alkoholtól és mennyiségtől függetlenül produkálja azt hogy másnap annyria fáj a gyomrom hogy várom, mikor kandikál ki egy kis alien belőlem. Elviselhetetlen. Na meg a hányás és egyebek. Elmentem volna orvoshoz, ha nem lenne olyan kúrva bonyolult és hosszadalmas. Elmenni a háziorvohoz, aki nem is tudom most ki mert az enyén nyugdíjba ment, ott meggyőzni hogy ez nem egy síma fertőzés és kierőszakolni a rohadt beutalót a gasztroenterológiára, ahol biztos kérnek majd vérképet, elmenni vérvételre ( remélem éhgyomros lesz, egyszer 8-ra mentem és 12-kor kerültem kb. sorra... ) vagy mondjuk egy hasi ultranhang? Esetleg ha jó kislány vagyok még egy gyomortükrözés is becsúszhat. Hurrá...De ahogy érzem magam, inkább bármi csak legyen vége ezeknek az iszonytató hasfájós hullámoknak. Ez még a mandulaműtétemnél is jobban fáj, vagy inkább azt mondanám hogy rosszabb. Pedig az se volt kutya. Eléggé le vagyok rokkanva és ettől eléggé szarul érzem magam, mert sokmindenért gürcölök meg csinálom a dolgom, legalább nyomorék ne legyek már...

Nem tudok nagy újdonságokkal szolgálni. Vannak a már említett elmeháborodott kis pillanataim, továbbra is elválaszthatatlan tőlem az élet és a létezés felfoghatatlanságán való görcsölés. Abrahammal is megvagyok. Most megint egy hosszú időszak jön, amikor nem találkozunk, a múltkor 11 nap után kicsit hisztérikus voltam, igaz, akkor csúcsosodott ki ez a gyomorszarság, Abraham NovaRockon Ausztriában és meg itthon hánytam. :/ Nem volt épp lélekmelengető élmény. Szóval most több idő lesz, elképzelhető hogy két hétig nem látjuk egymást. Ezért aztán gondoltam, akkor dolgozok keményen, a héten minden nap és a jöv. héten csak szombaton nem dolgozom. Amúgy csak délutántól késő estig szinte. Megnyugtat. A munka megnyugtat. Tegnap is bementem úgy hogy a kis Alienem születőben volt de én igyekeztem egy Cataflammal visszatartani  ( sikerült ) és megnyugtató volt ott ülni, hallani az ügyfelek panaszkodását meg problémáit a volnalban, mindnekit lekezelni és slussz. Jah, ha még nem voltam volna, egy multicég telefonos hibabejelentőjében vagyok telefonos diszpécser. Nice, ha tudni akarjátok, de 6 hónap után már csak rutin az egész, szinte nem lehet felbosszantani, megbántani.

Szóval ide maradtam két hétre magammal, Thomassal a lakótársammal, kicsiny állatainkkal, a pókokkal és skorpiókkal meg a kedves b.nőimmel. Pénteken megyek is lelket ápolni Miriammal, munkatársam is a lány, egy csupa erő, kedvesség és józanság, olyan vele lenni mint kikötni egy szép de egyszerű szigeten. A hazatalálás örömét hozza magával. A Művésznő hajfestéséről meg lemaradtam, pedig megígértem neki hogy befestem a haját ( az egyik mániám, Anyumnak is festem sokszor, imádok hajat festeni, de csak festeni, festetni nem, az én hajam csak legyen olyan színű amilyennek a Jóisten azt kitalálta ), felhívtam, azt mondta hogy elég pornóvörös lett! Hihi, ezen nevettem 5 percig, hogy tud ilyeneket mondani? Kicsit kétségbe vagyok esve, nem csak a szeptember jön ami egy nagyon nehéz egy év kezdete, az egyetemi alapképzés utolsó éve, de a Művésznő is elmegy Pestre másik színi suliba. :/ Végtelen örülök a sikerének és még véletlen sem mutatom előtte hogy a szívem szakad meg és rettegek hogy mi lesz velem nélküle. 4 éve ismerem, a lányszerelmem kb.

Újabban sokat gondolok Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége című könyvre. A kedvenc könyvem. Nem is, ez így gyermeteg. Az a köny Én vagyok. A Nő és A Férfi én vagyok, az Idő is én vagyok, minden lélegzet, pillanat, öröm, bánat, döbbenet, fájdalom Én vagyok a könyvben. Azt a zenét hallgatom amit akkor hallgattam, anime zene amúgy, de gyönögyrű, ének nélküli vonós alapú kicsit színfónikus és rejtelmes hangzású : Ergo Proxy OST. A LIfe after good című szám első 30 másodpercéért márt megérte megszületni. Ha valaki valami jó könyvet akar olvasni ami elgondolkodtató, ezt a zenét ajálom hozzá, meg egy kis borús időt.

Egyszer csak azon kapja majd magát hogy semmi sem az, mint aminek látszik, minden sokkal több és kevesebb annál.