Hogy a dolgok szeretnek vagy útálnak-e engem. Egyik percben minden jó, a troliról leszálva pont elérem a villamost, nem unatkozom órán és semmin se vitatkozom senkivel, aztán meg lekésem a trolit és marha ideges leszek, rossz az idő és fázom és dolgozni sincs kedvem, az emberek meg annyira hülkyének tűnnek. És azt se tudom mindig, hogy én szeretem-e vagy útálom a dolgokat.
Amúgy az egyik legnagyobb hülyeség volt megnézni a P.S. I love you c. filmet. Azért volt az egész mert egyszer régebben olvastam a könyvet, és mondták hogy nagyon jó a film. Háááttt...tényleg nem volt rossz, nagyon hű volta könyhöz ami adaptációkra annyira nem jellemző, de körübelül, végigbőgtem az egészet. Mert egészen más úgy olvasni/nézni hogy nincs senkid, akit az életednél is jobban szeretnél, mintha van valaki aki az életed, a szíved része és múlhatatlan boldogság és szerelem jár át minden vele töltött percben. Ezen utóbbi állapotban megnézni, marha nagy hülyeség volt. Vagy talán mégsem. Talán pontosan hogy kellett. Mert ráébresztett, hogy nem a szoba vagy az ágy mérete, hogy hány ruhám van meg hogy mire nem fujta a fizetésemből (amire Abrahamnak simán futja az ösztöndíjból) a fontos, hanem maga Ő. Az hogy mennyire szeretem. És hogy mivel egyszer meg fogunk halni, akkor már ezek marha lényegtelenek lesznek. Akkor pedig nagyon de nagyon nem szabadna most ezzel foglalkozni, mert egyszer csak azon kaphatom magam, hogy verem a kis homlokom az öklömmel, hogy a picsába, tök mindegynek kellett volna lennie mindennek. Csak szeretni kellett volna és élvezni az érzés, hogy így szeretnek viszont. Semmi sem tart örökké. Fizikai értelemben biztos vagyok benne. És sokszor dohogok rajta, hogy ez marha kegyetlen. Hogy akkor mindegy mennyire szeretem Őt vagy Ő engem, egyszer marhára meg fogunk halni! Annyira szomorú vagyok, ha erre gondolok, mert félek, hogy nem lehet Vele többet.
Nem tudom megmondani, miért gondolkom ilyeneken. Fogalmam sincs. Bárcsak tudnám. Vagy nem gondolkodnék ilyeneken, mert akkor nem érezném magam ilyen hülyén, hogy biztos van valami baj velem, ha ilyeneken jár az eszem feszt.
Tegnap elvégeztem egy EQ teszet a neten, a női átlagos érték asszem 41 vagy 42 volt. Nah most nekem 61 lett. Kicsit emocionális vagyok. De ezt eddig is tudtam. A dologban az érdekesség, hogy volt olyan kérdés hogy mindig álmodom-e és hogy részletesek-e az álmamim és emlékszem-e rájuk. Hát még soha nem gondolkodtam el azon, hogy azért álmodom minden este olyan hosszú, részletes, nagyon is valóságosnak tűnő sztorikat, mert magas az EQ-m. Ettől függetlenül még mindig nem értem, hogy miért olyan erőszakkal teliek az álmaim. A múltkor is álmodtam egy olyan sztorit hogy azta. Hát hogyan pattanhatnak ki ilyen nagy sületlenségek a fejecskémből? Asszem, alámerülök az internet bugyraiba és elkezdem keresni a válaszokat.
El kellene menni moziba, színházba, kiállításra, kellene végre csinálni valamit kettesben. Úgy szeretném ha végre meleg lenne, és nagy sétákat tennénk este a folyóparton, ahogy a nyáron, leülve egy padra beszélgetni, cigizni. Meztelenül aludni, sokat együtt tusolni és szeretkezni. De nnneeemmmm. Jön a kut.gyak, csak hogy délutáni, koraesti együt töltött pillanatainktól is meg legyünk fosztva. Szeretnék gyorsan túl lenni rajta. 2 hét alatt összecsapni és a tavaszi szünetben felmenni Abrahamhoz, és az előbb leírtakat csinálni. Csak a szünetem ne menjen rá...basszus, légyszi. Hogy közbe hogy fogok dolgozni, arra még nem jöttem rá. Pedig kellene. Csak az a szomorú hogy a heti 3x8 óra se elég semmire. Ha ennél kevesebbet dolgozom, akár ne is csinálnék semmit. Lottó...lottóznom kellene, hátha valami az életem általános alakulását meghazuttoló mázli érne!
Nem van ez így jól. Annyira nagyon nem. Megint egy marha stresszes, nehéz időszak jön, pedig még az előzőt sem hevertem ki, és nem, szerintem marhára nem érdemeltem meg hogy mindig csak a szívás legyen. És mégis, leginkább egy gladiátorképzőre hasonlít az életem. Szeretnék végre valami frankó vértet, vagy egy kis varázslatot, amivel könnyebben mennének a dolgok. Vagy mondaná valaki azt, hogy semmi gáz Loris, egyszer vége lesz ennek és minden erőfeszítésednek a gyümölcsét majd élvezheted. Mert ez nagyon de nagyon megnyugtató lenne. Igen, azt hiszem kifejezetten segítene.Valaki?
