gardrób

Néha vissza akarok menni. Vissza oda amikor még nem számított mi lesz. Amikor még azt tehettem amit akartam és nem érdekelt mi lesz a következménye. Szedhettem gyógyszert, ihattam rá, árulhattam akármit és nem tudtam. Nem tudtam hogy mi lesz holnap. Hogy hol leszek, hogy kivel leszek.…

Hogy a dolgok szeretnek vagy útálnak-e engem. Egyik percben minden jó, a troliról leszálva pont elérem a villamost, nem unatkozom órán és semmin se vitatkozom senkivel, aztán meg lekésem a trolit és marha ideges leszek, rossz az idő és fázom és dolgozni sincs kedvem, az emberek meg…

Reggel a szokásos Abraham telefonos ébresztést kaptam (lehet vennem kellene egy rendes ébresztőórát hogy szegénynek ne kelljen mindig korán kelnie miattam...) Abraham: szija, jóreggelt boldog szülinapot szivem Én: köszike, de arany...BANYEK! szakad a hó! o.O Abraham: oké, de boldog…

Oké, oké vannak szar reggelek, nah de ilyen?Amikor a ember békésen kikel az ágyból meleg, jóillatú, édesen alvós barátja mellöl azért nem gondolja azt h vmi  nagy baj lehet így reggel. Hát de persze vannak ilyen hülye megmagyarázhatatlan dolgok mint az ember. A mai nap…