Nem tudtam írni. Egy rohadt sort se. Rá se bírtam nézni a blogra. Sokáig nem fogtam fel hogy mit jelent, egészen mostanáig. Most hogy beléptem és rájöttem hogy azért kerültem a blogom, mert ez a hely, ahol mélyen magamba nézek és elmondom, mi van bennem, mi van velem, mit érzek blabla. És mostanság, azt hiszem, ez volt az utolsó amit akartam. Magamban nézni és felismerni hogy kicsit kicsúszott az irányítás a kezemből. Hogy vannak problémáim. Vannak problémáim az én tökéletesnek hitt kapcsolatomban, ami nem baj, sose gondoltam, hogy van valóság alapja annak amikor semmi de semmi nem zavar, nincs baj, se egy kis veszekedés. De ez most nem az. És nem tudom mit tegyek. Falakba ütközöm és nem tudom hogy hogy kell megoldani a bajokat és az a baj, hogy csak gyűlik bennem és gyűlik és a végén mindig csak taszítanám magamtól az egészet, Abrahamot, a kapcsolatot, mindent.
Abrahammal az van, hogy vannak a szavai, amik szépek, a kedves szerelmes sms-ek, meg az éjszakai telefonok, és vannak a tettek. Amikkel megaláz, megbánt, degradál, nem törődik velem. A szavak már nem elegek ahhoz hogy higgyek neki.
Azt játsza, hogy mivel ide költöztem hozzá, ő olyan nagy áldozatot hozott ezzel, hogy csak na, ezen túl neki nem kell megfeszítenie magát. Nem megyünk együtt nyáron semmien fesztre, bár megbeszéltük hogy Hegyaljára együtt megyünk ( szerinte amúgy semmi ilyet nem beszéltünk...) mert ő elmegy a csop. társával NovaRockra, én meg menjek le a SZINre mert az nem drága. Anyád. Lejön és el se megyünk valahova, én csak állandóan dolgozom, vizsgázom, tanulok, szükségem lenne valami kikapcsolódásra, ő bejelenti hogy a csop.társa elhívta kerti partyra. Jah, én nem lettem meghíva, a Drágám nem is vetette fel, hogy elmennék-e vele, vagy valami, és csak egészen későn derült ki hogy jah, ez nem is itt lesz, hanem valahol alsóröcsögepusztán valami faluba, vonattal mennek, ott is alszanak, majd jön valamikor! Kösszi, baszódj meg. Persze nekem az összes ismim kifújt, tanul, alszik hagytam mán, szóval én a tegnap estét itthon töltöttem. Nice. Mondom menjünk valahova, hát ő nem úgy készült, most még vizsgaidőszak van...jah, akkor itthon kell ülni és nem lehet elmenni sehova. Ezer éve nyúzom hogy járjunk el kettesben ide-oda, szart se érdekli. Arról szólnak az estéink, hogy itthon ülünk és tv-zek ős számítógépes játékokkal játszik, vagy fordítva, vagy épp tanul valamelyikünk.
Eljutottam arra a pontra, hogy nem kívánom, hogy ha csak nincs az hogy egy hétig nem látjuk egymást akkor nem akarok szexelni és ez régen nem volt így. Régen minden nap akartam min. 3x. Igaz, állítólag ( betegtáj.-ban benne van ) a gyógyszer is csökkenti a libidót, ha az az oka, akkor baszódjon meg, elég szar.
Legszívesebben néha a fejéhez vágnék valamit. A múltkor megemlítettem neki, hogy az a lány, aki az egyik közösségi oldalon folyton írogat neki, engem eléggé lenéz, meg semmibe vesz és nem csak én tudok erről, hanem mások is, nekem ez megalázó, erre Ő : őt nem érdeklik ezek a gyerekes dolgok, leszarja a Szegedi kocka fejű gyereket akik tudnak erről és különben is, ezt a lányt régebb óta ismeri mint engem! o.O Nah ez volt a vég! ( ez amúgy egy skype-os beszélgetésünk volt mint a következő is ) A másik, mondom neki, hogy akkor majd most már hogy szünet lesz, menjünk el Pestre az állatkertbe mert még sose voltam, csak először nem azt mondtam hogy menjünk, hanem hogy vigyen el, de persze nem úgy értettem, hogy fizessen mindent, erre Ő rögtön, hogy oké, nem nem ő fogja fizetni, mondom ok. nem is gondoltam, mostanában ha nem vette volna észre, nem is szorulok rá, nem kell fizetnie semmit nekem, erre a fejemhez vágta, hogy nem kell fizetnem lakbért, mondom neki, hogy azt nem neki fizetem, hanem Thomaséknak nem, meg hogy a táskám is ő vette, meg a cipőm. ( a cipőt amúgy hozatta, neki nem került pénzbe, az apja cipész, csak bement egy ismerősük boltjába és levette a polcról ). Hát akkor anyád, minek vetted meg, mondtam, akkor ne vegyen nekem semmit az évfordulónkra. Véletlen se. (amikor ezt mondtam, persze lecsapta a skype-ot és nem beszélt velem egy ideig ). Jah, amúgy meg az első évfordulós ajándékom az lesz hogy elvisz egy étterembe. Mert nállunk már ez is nagy szám, hamburgerezni se megyünk el együtt, van egy kínai a sarkon ahol lakunk, az utcában, 3 hete megígérte, nem is egyszer hogy elvisz, nem vitt mert egy sóher faszkalap. Tudom hogy emiatt. Mert tudja hogy most le vagyok égve, nem tudnám kifizetni a kajám.
Még 2 héttel ezelőtt meg voltunk egy koncerten, ő végig a pultnál ült, én mentem, megkerestem a barátaink, ő meg ott elvolt, néha odamentem, megpaskolta a fenekem, adott egy puszit, aztán ha sokáig voltam ott megkérdezte hogy a többiek? Szinte egész este külön voltunk és szerinte ez volt hosszú ideje a legjobb bulija. Ahol le se szart engem és a barátaim azt kérdezgették, hogy minden rendben van-e amúgy mert a pasim felém se bagózik. Amúgy is úgy viselkedik velem az utcán vagy szórakozóhelyen mintha nem is a pasim lenne, vagy legalábbis hajlamos erre. Ha elmegyünk egy szórakozóhelyre, akkor ha barátai ott vannak, velük van, néha összefutunk, szájra puszi ennyi. Voltunk egyszer egy koncerten, arról szólt az egész, hogy ő mocskosan berúgott és mivel az egyik kedvenc zenekara volt az első sorban táncolt, én meg hátul álltam lány ismerőseimmel, aztán meg részegen össze vissza dajdajoztak. Amikor mentünk haza és ömlengett ott nekem, hogy mennyire szeret, akkor is azt éreztem, hogy segget csinál a szájából, a szerelem nem itt kezdődik. Ez nem csak egy a sok buliból, szinte minden bulin ilyen. Vagy ez vagy a pultnál ülős. Nyilvánosan nem lehet sokszor szájra puszit adni neki, tilos a legkisebb nyelves csók is, az ölelkezés pláne, nem is kell mindig fogni a kezem az utcán, az ismerőseinek sem bemutatni ha találkozunk velük.
Majd elfelejtem, valamikor kb. egy vagy két hónapja mondtam nekem boldogan, hogy feltetheti iwiw-re egy képemet? Aranyos nem? akkor már vagy 9 hónapja jártunk. Egészen addig nem volt rám utaló jel az iwiw-ven. Az se volt kinn hogy kapcsolatban, nem amúgy én se vagyok híve a iwiw-es ömlengésnek, de 9 hónap után azért nekem leesett az állam. A másik oldalon is amúgy úgy kértem meg fél év után, hogy had már légyszi, tegyen már ki rólunk egy képet. Azóta van. Egy kép rólunk az oldalon. köszönöm.
Jah és persze, senkinek ne legyen kétsége afelől hogy amikor kicsit próbálom neki ezeket mondani, hogy nem így kéne, vagy én így szeretném, akkor egyből: " Ha nem tetszik, költözz el." vagy mondok valamit " Jó akkor pakold a cuccaid, igaz nem tudom hogy hova mennél, a híd alá?", mert ugye engem Anyu kicsit kirakott egy éve otthonról, Apukámnál meg nem lakhatnék, max. nev. anyámnál de hát akkor előbb kötném fel magam, igaz Anya mindig azt mondja, hogy ha baj van, menjek haza. Persze. Kicsi a rakás az a lakás így is. Néha már tényleg úgy vagyok vele, hogy akkor bazd meg, hazamegyek, ki a faszt érdekelsz. Bunkó fasz.
Tegnap elmeséltem ezt msn barátnőmnek. Totál leakadt, mert hogy ő azt hitte, hogy nekünk, azaz nekem milyen jó meg szép meg tökéletes a kapcsolatom stb. Hát mondom annyira nem, meg eddig jól bírtam az ilyeneket mint hogy akkor költözz a híd alá stb. mert erős az idegzetem, de lassan érzem hogy többet bánt meg így meg a tetteivel, mint ahányszor azt mondja hogy szeret. Nem tudja kiváltani, már nem.
Most először érzem azt, hogy inkább menne haza, meg hogy nem fogok sírni amikor szerdán elmegy, nem fog hiányozni, sőt, örülök hogy elmegy és nincs kedvem felmenni hozzá jövőhét utáni héten az évfordulónk miatt. Leszarom az évfordulónk.
Amúgy szeret. Szeretem én is. Nem tudom. Kibuktam sok mindenen, amit nem lehet megbeszélni vele, amire besértődik vagy mehetek a híd alá, csak ez van.
Tudom, sokszor mondja, hogy mindig telhetetlen vagyok, ami épp van az nekem sose elég, mindig többet meg jobbat akarok. Lehet hogy ez is csak ilyen, hogy az amit érzek csak a saját elégedetlenségem miatt van, hogy nekem sose elég jó semmi. Őszintén azonban tudom hogy nem így van. Csak azt nem tudom, mit a fenét is csináljak most?
