Lehet hogy csak egy szempillantás volt. Tudjátok, egy olyan rebbenés az ember körül ami olyan gyors hogy magát a változást nem veszed észre hogy épp most megtörtént, csak elkezded érezni. Érezni a szívedben. Szerelem.

Talán ez az egész azért történt, mert elképzeltem, elképzletem egy Abraham nélküli világot és az, az nagyon félelmetes volt. Annyira, hogy tudtam, hogy Őt nem tudja helyettesíteni senki. A meleg, erős kezeit, az erős szívdobogásást, a racionalitását, a magabiztosságát, a céltudatosságát. Ő melettem maga a realitás, amire nagyon nagy szükségem van, mert nekem a realitást megélni, érezni, követni elég nagy nehézséget jelent, márpedig muszály, ez az élet nem igazán az álomvilágokról szól. Nekem szükségem van rá. És neki, neki szüksége van rám. Tudom. Mert azt mondtam neki, hogy lehet hogy már nem szeretem annyira, mint régen, hogy csak egy kicsit szeretem. Utánna sose láttam még olyannak mint amilyen volt. Nem akart elengedni a karjaiból és láttam a szemén hogy mennyire nagyon fél. Fél hogy elmegyek. Látni ilyennek...látni hogy mennyit jelentek neki, nagyon megrendítő volt.

Megbánt. Előfordul. Nem annyira gyakran, de van hogy nagyon megbánt. Olykor megalázőó helyzetekbe hoz mások előtt. Mert egy hülye, bunkó, egosita. De legalább bocsánatot kér. Ha nem kért volna mindig, akkor már nem lennék vele. Ez ilyen egyszerű. Anyu tengap azt mondta amikor láttam egy motorbalesetet a híradóban és mondtam neki, hogy na tessék, Abraham szerint nincs miért aggódni, de hát még is van, hogy reméli, nem ő lesz a férjem. Mondtam, hogy mi lesz ha mégis? Hát akkor ő. Nevelőapám azt mondta hogy álljak a sarkamra, és követeljek többet. Mint hogy menjen ki elém este munka után meg hogy ne hagyjon már annyiszor itt egyedül. Mindezt azért, mert másfél hete kb. este meló után fél 11-kor mentem haza, jött velem szemben egy csávó, én pont arra gondoltam, hogy okés, nem para, nem ő a baltás gyilkos vagy valami, hát pedig odajött és megfogta a mellem. Aztán el is iszkolt. Mire léptem kettőt és elnyomtam egy bazdmeget meg hogy megfordulam, már nem volt ott. Ez van. Mondtam nevelőapámnak, hogy nincs mint tenni. Ő ilyen. Hazamegy minden hétvégén és kész. Én ezzel nem fogok vitatkozni. Ezt mondta nekem barátnőm is, hogy hát mi az már hogy mindig hazamegy, nem is bulizunk együtt. Mondtam neki, ne nekem mond, én ezért nem fogok vele veszekedni, ha ő nem akar, akkor nem marad.

Már nem tudom, hogy az hogy elfogadom a hülyeségeit, az tényleg azért van mert Én Hülye vagyok, vagy csak mert szeretem és ez így van rendjén. Hogy nem akarom, minden mindig úgy legyen ahogy én akarom. Miért baj az hogy én elfogadtam hogy Ő minden hétvégén hazamegy? Menjen, már megszoktam.

Már egy ideje rájöttem, hogy sokszor mások bizonytalanítanak el abban hogy Abraham valóban jó-e nekem. Addig tömik a fejem mindenfélével, hogy tényleg elkezdek gondolkodni hogy most tényleg? Lehet hogy igazuk van és Abraham egy pöcs, nem is kellene vele lennem? Ne vádoljon senki, hogy ha igazán szeretném nem fordulna meg a fejemben...meg ha mindenki ki van akadva bizonyos dolgain, akkor csak megütközik az ember hogy most mi van?

Nem tudom. Azt tudom, hogy szeretem. Azt tudom hogy senki se tökéletes. Én sem. És Ő is elfogadja az én tökéletlenségeim. Azt tudom, hogy néha útálom, azt is tudom, hogy néha ő is engem. De meg tudunk bocsájtani. Mi kellenne még? Miért kell mindenkinek ebbe beleszólni? Milyen az a kúrva tökéletes kapcsolat amiben lennem kellene és ki az az ember, akivel, ha Abraham olyan rossz?

Megbetegedtem, persze csak így, hogy a szünetnek vége. De hál'isntennek úgy tűnik, ez tényleg csak egy mezei megfázás.

Széjjelköltekeztem az agyam az elmúlt időszakban. Most meg zavarban vagyok, hogy milyen sok mindenem van. Rendes csizmám a Deihmann-ból, tök jó pulcsik, bugyik, meleg térdzoknik. 4 éve először találtam egy szuper, sima, kötött, szükre sapkát ami jó meleg. Abraham szerint csinosabb vagyok mint a nyáron :) Tetszik neki az ízlésem.

Nincs könyvajánló, és zene se, csak ez a szám van, mert imádom a Gery's klinikát. Szentimentális. De mivel későn van a tévében, meg mert néha nem tudtam megnézni, sőt, inkább rohadt sokszor, így letöltöm az elejétől és végignézem úgy.

2 napja el kellett volna küldenem a szakdoga vázlatomat a tanárnak. Pafó vagyok. Élni nincs kedvem, nemhogy valamiről írni. Biztos hogy haragudni fog....