Ez tényleg felkavaró dolog. Amikor álmodban nem a barátoddal hanem valami ismerőssel vagy idegennel csókolózol és kívánod és álmodban majd kiugrik a szíved és kiszárad a szád és wáwáw. Aztán felébredsz és ott van jelenlegi életed szerelme. ÚÚÚ... olyan kínos. Nekem. Rossz…
Nagyon nagy hülye vagyok. Mindig azon aggódom, hogy miből fogok megélni. Rájöttem. A múltkor az indán vagy az indexen láttam egy videót egy srácról, akinek folyamatos rémálmai voltak, nem tudták pszichiáterek sem kikezelni belőle és autodidakta módon elkezdte lerajzolni őket.…
Néha azt sem tudom hol vagyok. Körbenézek a lakásban és nem tudom hogy kerülhettem ide. Fekszem Abrahammal az ágyban és nem értem mi történ Velem? Mi ez az egész körülöttem? Persze nem rossz értelemben. Nem akarok máshol, mással lenni. Boldog vagyok itt. Boldog vagyok…
És tudtam, hogy nincs menekvés. Apu felhívott, hogy Nagyapa visszakerült a kórházba. Nem voltam benn a múltkor, mert mire bementem volna meglátogatni, Apu mondta hogy hazaengedték. Alig tudott magáról. Aztán amikor visszajött a tudata, nem tudta hogy mióta beteg. Nem tudott…
Szóval nem tudom mások hogy vannak vele, de én mindig, mindig marha türelmetlen vagyok. És a legviccesebb, hogy nem is akkor, amikor tudom, hogy én kapok valamit, hanem amikor én akarok adni valamit. Megőrülök 3x mire kivárom, hogy odaadhassam, annyira szeretnék örömet okozni. Nem…